Kéretlen tanács  2.

-          továbbra is az energiatudatosság jegyében…

Nagy Zoltán kollégám kályhás-kandallóépítő szemszögéből írt –és esetenként igen határozott véleményt megfogalmazó - levele kiegészítette az első részben írtakat, jobbára igazolta félelmeimet, sejtéseimet is. Sokáig tanakodtam, tudok-e még mindehhez bármit is hozzátenni.

Talán sikerül.

Az alábbiak azoknak szólak, akik víz hőhordozójú fűtési rendszerük kialakításán, felújításán gondolkoznak, és szeretnének eligazodni a technika kínálta számos lehetőség között. Nem haszontalan az összefoglalás a tervezők, kivitelezők számára sem, de egy pillanatig se higgyék, hogy munkájukat, felelősségüket akarom átvállalni, övék a döntés, hogy adott megrendelői igényt milyen eszközökkel, milyen áron elégítenek ki!

Visszatekintve pár tíz évet, nem volt akkor sem ismeretlen szándék, minél több hőt kinyerni a tüzelőanyagból. Abban az időben jórészt ú.n. nagy vízterű rendszereket építettek, 90 C fokos előremenő vízhőmérséklettel, acéllemez, vagy öntöttvas kazánokkal, hegesztett acélcső vezetékekkel, öntöttvas radiátorokkal, nyitott biztonsági tartállyal, gyakran szivattyú nélküli, „etázs” rendszerben, ami pusztán a fűtőanyaggal, villamos energia nélkül is működőképes.  A fűtés berendezése ugyan egyszerű, de nagyon anyagigényes, és drága, a kazánban felfűtött víz lassan fordul meg a rendszerben, sem a kazán, sem a lomha fűtési rendszer nem igazán hatékony.                                                                                                                                                    A rendszert kiegészítő kályhába-kandallóba épített hőcserélő leggyakrabban egyedi, hegesztett acél csőkígyó volt, sorba, vagy párhuzamba kötve a kazánnal. A csőkígyó méretét leginkább tapasztalati úton határozták meg. A nagy vízterű rendszerek általában képesek voltak egymással egyszerűbb kézi vezérléssel-, szabályozással is együtt dolgozni.                                                                                                         

A leírtakból összegezve: magas anyagköltség, alacsony szerelési díj, az üzemeltetésnél jobbára csak a tüzelőanyag költségével, meg az üzemeltető élőmunkájával kell számolni, az alapvető komfort igényeket késve követően elégíti ki.

Azóta megváltozott a világ, a korábbi megoldások alkalmatlanokká váltak. Napjainkban a fűtési rendszerek hőforrása általában fali gázfűtő, kis átmérőjű vezetékekkel, lapradiátorokkal, zárt fűtési rendszerben, egyre több, és többféle vezérléssel, szabályozással, és természetesen, a megnövelt hidraulikus ellenállások legyőzésére egy, vagy több szivattyúval épülnek.  A kondenzációs kazánok, és alternatív hőforrások térnyerésével a célszerű fűtővíz hőmérséklet is alacsonyabb, akár 40/30 C fok. Ezek a kis vízterű fűtési hálózatok egyre hatékonyabbak, gyorsan reagálnak az igényekre. Lényeges különbség: villamos energia nélkül nem működnek! A komfort növekedése nem elhanyagolható, akár mobiltelefonról, internetről a távolból is ellenőrizhetővé, kezelhetővé vált a berendezés!                                                                                                                                               Az energiaköltség növekedésével előtérbe kerültek a több hőforrással dolgozó, alternatív rendszerek, különféle hőszivattyús, vagy napenergiával működő megoldások. Mint megújuló energiaforrással, a fával, és egyéb növényi alapú tüzelőanyaggal fűtött kandallók, kályhák, kazánok is ebbe a körbe tartoznak. A kiegészítő hőforrások (melyek fizikai sajátosságaikból eredően többnyire nagy vízterű, sokszor hőközvetítő közeget is tartalmazó berendezések) integrálása új rendszerelemeket követelt.

A hivatkozott levélből tudjuk, hogy a kandallók rendszerbe integrálásához rendelkezésre állnak már a hő kinyerésére alkalmas, bevizsgált, minősített eszközök. Az egyedi építésű „vízteres” kályhák egyelőre hasonló törvényes háttérrel, biztonsággal, és hatékonysággal nem jöhetnek szóba! (ettől persze még léteznek!)                                                                                                                                    Összefoglalásul: maga a fűtési hálózat anyagköltsége lehet akár alacsonyabb is, de a sok „mellékes”, de nélkülözhetetlen, vagy ajánlott kütyü ára, minden spórolás ellenére meg fogja emelni. A kivitelezés díja lényegesen megnő, a beépítendő elemek számával. Alternatív források bekapcsolásával egyre több járulékos költség is jelentkezhet. A komfort szintjének emelésével megszűnik az élőmunka igény, helyette távfelügyelet lép be. Az energiaköltséget a segédenergiák egyre növekvő mértékben fogják emelni (Pl. egy talajvizes hőszivattyús rendszerben a visszatérő víz földbe sajtolásáról is gondoskodni kell…). A redszer-elemek számának, és bonyolultságának növekedésével hatványozottan nő a berendezés üzemeltetési-, és karbantartási költsége is!  Minél bonyolultabb rendszert tervezünk kiépíteni, annál kevésbé pazaroljuk a vételezett energiát – és annál jobban pazaroljuk anyagi eszközeinket. Létesítés előtt alaposan megfontolandó, hogy hosszú távon milyen igényeink vannak, és ellentételezésül mekkora terhet vállalhatunk!

A párhuzamos források egyetlen rendszerbe integrálásakor három műszaki területen kell eljárnunk.

Hidraulika: a különböző források kapacitása eltérő, össze nem kapcsolhatók hagyományos módon. Ráadásul, a földhő, vagy napenergia hasznosítás esetében közvetítő hőhordozóra (pl. fagyálló) is szükség van. A hőtermelés és fogyasztás  együtt futása sem optimális, gondoskodni kell egy, gazdaságosság alapján méretezett hőtárolóról is. Leggyakrabban az a módszer válik be, hogy a különböző források a tárolót fűtik, onnan nyeri a fűtési rendszer igényei szerint a hőt. Anélkül, hogy részletezném, elképzelhető, mi mennyiségű csővezeték, érzékelők tömege, szabályozás, vezérlés, hőcserélő, szivattyú szükségeltetik. Ennek ellenére, mindez kézben tartható!

Szabályozás: Mindegyik párhuzamos rendszernek rendelkeznie kell saját biztonsági-, és működtető „aggyal”, no meg egy központival, amelyik működésüket összehangolja, és még eggyel, ami a fűtési rendszert működteti.

Füstgáz: Külön speciális szakismereteket igényel, hogy a fő hőtermelő égési levegőellátása, füstgáz elvezetése, valamint a kiegészítő berendezés (pl. kandalló) égési levegő-, és füstgáz elvezetése zavartalan legyen, egymással ne közlekedjenek! Hibás megoldás közvetlen életveszélyt jelenthet!

Amit itt összeszedtem, a vizes rendszerekre érvényes, ha légkezelésről is ábrándozunk, tovább bonyolódik a helyzet.

A bejegyzés trackback címe:

https://enta.blog.hu/api/trackback/id/tr295717034

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása