Dioxinos hordók a garéi tárolóban (Tóth László felvétele) |
Dioxin
A méreg, amelyet a természet nem ismer
A garéi hulladéklerakóban 62 000 rozsdás hordóban tárolja sok éve a Budapesti Vegyiművek tetraklór-benzol hulladékát. A hordókból lassan szivárognak a környezetre veszélyes anyagok, s köztük a legveszélyesebb, a dioxin. Erről az anyagról beszéltek annak a KTM által rendezett interkontinentális videokonferenciának a résztvevői, amelyre két héttel ezelőtt került sor.
A garéi hordók tartalmát ismerjük, és tudjuk, hogy sok éve eresztenek. Az újabb vizsgálatok szerint a dioxinok (lásd keretes cikkünket) már a talajból és a felszín alatti vizekből is kimutathatók. A veszélyt ismerve egy külföldi cég nagy teljesítményű égetőmű fölépítését tervezte, amelyben a helyszínen égetnék el ezt a hulladékot. Csakhogy az égetés drága ezért az ország más részeiből vagy távolabbi országokból oda szállított veszélyes hulladékot is Garé határában égetnék el. A lakosság – részben az állandósuló
Az agent orange keserű gyümölcse
A dioxinok létezéséről először talán a vietnami háború idején majd a vegyipari balesetek kapcsán értesülhettünk. Az Egyesült Államok légiereje a vietnami háborúban (1962 és 1970 között) lombtalanító anyagokkal permetezte az erdőket. Az egyik ilyen szerben (az úgynevezett agent orangeben, amely a diklór- és triklór fenoxi-ecetsav keveréke) benne maradt a gyártási eljárás során keletkezett erős méreg, az egyik dioxin, a TCDD.
A háború idején szétszórt mintegy 90 000 tonnányi lombirtóval legalább 82, legfeljebb 175 kilogramm TCDD jutott a természetbe. Egy 1995-ben megjelent amerikai tanulmány szerint 1991-1992-ben a dél-vietnami lakosság vérében 33 ppt* volt a dioxin-szintje. Északon ennél kevesebb, 2,9 ppt. (ppt: 1:10-12 rész). A háború óta csökkent az anyatejben mérhető mennyisége, de még mindig 100 ppt, s ez több, mint a fejlett ipari országokban élő anyák tejében.
Az ember által előállított kis molekulájú mérgek közül a TCDD a legerősebb. Tengerimalacon, patkányon, majmon, nyúlon, kutyán és egéren is kipróbálták mennyi a halálos adagja (amely a kísérletben felhasznált állatok felét elpusztítja), s ez az érték testsúly-kilogrammonként 0,6 és 300 g között váltakozott. (1 mikrogramm = 1 milliomod gramm = mg). A legérzékenyebb-nek a selyemmajom bizonyult: 0,01 mg/kg TCDD hatására már csökken a limfocitáinak száma. A szintén igen érzékeny a rhesus-majom: testsúlykilogrammonként 70 mg elpusztítja.
A dioxin alattomos méreg, egyéb anyagok halálos adagjai másodpercek-percek-órák alatt ölnek, a TCDD fenti menynyiségei csak hetek-hónapok alatt. A halál közvetlen okát nem is ismerjük: a megmérgezett állatok nem esznek, lefogynak, elsorvadnak, de a mérgezést akkor sem élik túl, ha mesterséges táplálással fenntartják a súlyukat. Az állatokon észlelt mérgezési tüneteket még szinte fölsorolni is lehetetlen. A vegyület befolyásolja a belső elválasztású mirigyek, a csecsemőmirigy, a petefészek, az agyfüggelék, a mellékvesekéreg működését, csökkenti a pajzsmirigyhormon és az inzulin termelését és valószínűleg a spermaszámot. Gátolja az immunrendszer működését. Nagy mértékben fokozza több tucat enzim aktivitását, és ennek révén gyorsíthatja életfontosságú anyagok lebontását. Erősen károsítja a máj működését, a szénhidrát- és zsíranyagcserét, kiüríti az energiaraktárakat, csökkenti a vércukorszintet. Kötődik a rejtélyes élettani szerepű Ah-receptorokhoz (Ah=aromás hidrokarbon), amelyeknek a nukleinsav transzkripciós folyamatokban is szerepet játszanak. Lehet, hogy ezzel hozhatók kapcsolatba a TCDD-nek a génállományra gyakorolt hatásai. Az említettek mellett még fejlődési rendellenességet valamint daganatképződést: például lágyrész-szarkómát, emlődaganatot, nem-Hodgkin limfómát, tüdő- és vastagbéldaganatokat is okozhat. Fokozza más daganatkeltő tényezők hatását. Az ingerületátvitel folyamataiba beavatkozva károsítja a központi idegrendszer bizonyos működéseit, és megzavarja a szívműködést.
Az elmúlt évtizedekben több olyan ipari baleset történt, amelyek során TCDD került a munkások szervezetébe illetve a környezetbe. 1949-ben az Egyesült Államokban, Nyugat-Virginiában a Monsanto gyárában a TCDD 122 munkásnak okozott enyhébb-súlyosabb tüneteket. 1953-ban Ludwigshafenben, 1963-ban Amszterdamban, 1967-ben Angliában, 1965 és 1969 között Csehszlovákiában észleltek TCDD okozta megbetegedéseket. 1971-ben az Egyesült Államokban, a Missouri állambeli Times Beachben TCDD-t tartalmazó olajjal portalanítottak egy lovardát: néhány nap alatt madarak százai, néhány macska és kutya, és hatvanöt ló pusztult el. Ám csak három évvel később derült ki, hogy a mérgezés oka
a TCDD volt. Alaposabb vizsgálatra csak 1982-ben került sor, amikor a talaj szennyezettsége miatt ki kellett telepíteni a környék lakosságát.
A dioxinok létezéséről először talán a vietnami háború idején majd a vegyipari balesetek kapcsán értesülhettünk. Az Egyesült Államok légiereje a vietnami háborúban (1962 és 1970 között) lombtalanító anyagokkal permetezte az erdőket. Az egyik ilyen szerben (az úgynevezett agent orangeben, amely a diklór- és triklór fenoxi-ecetsav keveréke) benne maradt a gyártási eljárás során keletkezett erős méreg, az egyik dioxin, a TCDD.
A háború idején szétszórt mintegy 90 000 tonnányi lombirtóval legalább 82, legfeljebb 175 kilogramm TCDD jutott a természetbe. Egy 1995-ben megjelent amerikai tanulmány szerint 1991-1992-ben a dél-vietnami lakosság vérében 33 ppt* volt a dioxin-szintje. Északon ennél kevesebb, 2,9 ppt. (ppt: 1:10-12 rész). A háború óta csökkent az anyatejben mérhető mennyisége, de még mindig 100 ppt, s ez több, mint a fejlett ipari országokban élő anyák tejében.
Az ember által előállított kis molekulájú mérgek közül a TCDD a legerősebb. Tengerimalacon, patkányon, majmon, nyúlon, kutyán és egéren is kipróbálták mennyi a halálos adagja (amely a kísérletben felhasznált állatok felét elpusztítja), s ez az érték testsúly-kilogrammonként 0,6 és 300 g között váltakozott. (1 mikrogramm = 1 milliomod gramm = mg). A legérzékenyebb-nek a selyemmajom bizonyult: 0,01 mg/kg TCDD hatására már csökken a limfocitáinak száma. A szintén igen érzékeny a rhesus-majom: testsúlykilogrammonként 70 mg elpusztítja.
A dioxin alattomos méreg, egyéb anyagok halálos adagjai másodpercek-percek-órák alatt ölnek, a TCDD fenti menynyiségei csak hetek-hónapok alatt. A halál közvetlen okát nem is ismerjük: a megmérgezett állatok nem esznek, lefogynak, elsorvadnak, de a mérgezést akkor sem élik túl, ha mesterséges táplálással fenntartják a súlyukat. Az állatokon észlelt mérgezési tüneteket még szinte fölsorolni is lehetetlen. A vegyület befolyásolja a belső elválasztású mirigyek, a csecsemőmirigy, a petefészek, az agyfüggelék, a mellékvesekéreg működését, csökkenti a pajzsmirigyhormon és az inzulin termelését és valószínűleg a spermaszámot. Gátolja az immunrendszer működését. Nagy mértékben fokozza több tucat enzim aktivitását, és ennek révén gyorsíthatja életfontosságú anyagok lebontását. Erősen károsítja a máj működését, a szénhidrát- és zsíranyagcserét, kiüríti az energiaraktárakat, csökkenti a vércukorszintet. Kötődik a rejtélyes élettani szerepű Ah-receptorokhoz (Ah=aromás hidrokarbon), amelyeknek a nukleinsav transzkripciós folyamatokban is szerepet játszanak. Lehet, hogy ezzel hozhatók kapcsolatba a TCDD-nek a génállományra gyakorolt hatásai. Az említettek mellett még fejlődési rendellenességet valamint daganatképződést: például lágyrész-szarkómát, emlődaganatot, nem-Hodgkin limfómát, tüdő- és vastagbéldaganatokat is okozhat. Fokozza más daganatkeltő tényezők hatását. Az ingerületátvitel folyamataiba beavatkozva károsítja a központi idegrendszer bizonyos működéseit, és megzavarja a szívműködést.
Az elmúlt évtizedekben több olyan ipari baleset történt, amelyek során TCDD került a munkások szervezetébe illetve a környezetbe. 1949-ben az Egyesült Államokban, Nyugat-Virginiában a Monsanto gyárában a TCDD 122 munkásnak okozott enyhébb-súlyosabb tüneteket. 1953-ban Ludwigshafenben, 1963-ban Amszterdamban, 1967-ben Angliában, 1965 és 1969 között Csehszlovákiában észleltek TCDD okozta megbetegedéseket. 1971-ben az Egyesült Államokban, a Missouri állambeli Times Beachben TCDD-t tartalmazó olajjal portalanítottak egy lovardát: néhány nap alatt madarak százai, néhány macska és kutya, és hatvanöt ló pusztult el. Ám csak három évvel később derült ki, hogy a mérgezés oka
a TCDD volt. Alaposabb vizsgálatra csak 1982-ben került sor, amikor a talaj szennyezettsége miatt ki kellett telepíteni a környék lakosságát.
Nem kell még egy Seveso!!
A leghírhedtebb ipari baleset jó húsz éve, 1976-ban történt az észak-olaszországi Sevesoban. A Hoffman-La Roche cég egyik leányvállalatának ottani üzemében egy robbanás miatt 2-5 kilogramm TCDD-t került a környezetbe. Napokon belül pusztulni kezdtek az állatok, és a gyerekeken bőrtünetek léptek fel. Szerencsére a polgármester idejében megtiltotta a zöldségfélék és gyümölcsök fogyasztását. Hétszáznál több embert kitelepítettek, a szennyezett területen beszüntették a mezőgazdasági termelést. Háromezernél több gerinces állat pusztult el, főleg nyulak és sok macska, birka, marha és disznó is. A mérgezések utáni első időszakban főképp a növényevők hullottak el, a macskák és a kutyák jóval kisebb mértékben. Az ember aránylag ellenálló, de ennek okát nem tudjuk. A TCDD-vel kezelt állatokra jellemző tüneteket az emberen alig észlelték, az embereket persze hosszabb ideig kell megfigyelni. A TCDD-vel érintkezésbe került emberek sok tünetét nem is hozzák kapcsolatba a mérgezéssel. Korábban nem kerestek összefüggést például a TCDD-terhelés és a szív, vagy belső elválasztású mirigyek betegségei, esetleg más megbetegedések között. Seveso környékén a balesetet következő 16 hónapban azért érzékelhetően megnőtt a vetélések és a fejlődési rendellenességek száma.
Ránk, emberekre a legnagyobb veszélyt a TCDD daganatkeltő és az immunrendszert károsító hatása jelenti. (A Nemzetközi Rákkutató Ügynökség ez év februárjában sorolta át a TCDD-t a „valószínűleg rákkeltő” vegyületek közül a „bizonyítottan rákkeltő” anyagok közé.)
A leghírhedtebb ipari baleset jó húsz éve, 1976-ban történt az észak-olaszországi Sevesoban. A Hoffman-La Roche cég egyik leányvállalatának ottani üzemében egy robbanás miatt 2-5 kilogramm TCDD-t került a környezetbe. Napokon belül pusztulni kezdtek az állatok, és a gyerekeken bőrtünetek léptek fel. Szerencsére a polgármester idejében megtiltotta a zöldségfélék és gyümölcsök fogyasztását. Hétszáznál több embert kitelepítettek, a szennyezett területen beszüntették a mezőgazdasági termelést. Háromezernél több gerinces állat pusztult el, főleg nyulak és sok macska, birka, marha és disznó is. A mérgezések utáni első időszakban főképp a növényevők hullottak el, a macskák és a kutyák jóval kisebb mértékben. Az ember aránylag ellenálló, de ennek okát nem tudjuk. A TCDD-vel kezelt állatokra jellemző tüneteket az emberen alig észlelték, az embereket persze hosszabb ideig kell megfigyelni. A TCDD-vel érintkezésbe került emberek sok tünetét nem is hozzák kapcsolatba a mérgezéssel. Korábban nem kerestek összefüggést például a TCDD-terhelés és a szív, vagy belső elválasztású mirigyek betegségei, esetleg más megbetegedések között. Seveso környékén a balesetet következő 16 hónapban azért érzékelhetően megnőtt a vetélések és a fejlődési rendellenességek száma.
Ránk, emberekre a legnagyobb veszélyt a TCDD daganatkeltő és az immunrendszert károsító hatása jelenti. (A Nemzetközi Rákkutató Ügynökség ez év februárjában sorolta át a TCDD-t a „valószínűleg rákkeltő” vegyületek közül a „bizonyítottan rákkeltő” anyagok közé.)
A TCDD útja
Az ipari mérgeknek a belső elválasztású rendszert károsító hatásaival foglalkozó szakemberek a TCDD-t nem véletlenül nevezik egyre gyakrabban környezeti hormonnak. Egy nemrég, megjelent tudományos közlemény szerzői arról adnak számot, hogy 1953 és 1989 között nyomon követték 1189 munkás sorsát, akik egy hamburgi gyárban klórfenolok és más növényvédő szerek gyártása során TCDD-vel kerültek érintkezésbe. Közöttük a rákos és a szívbetegségekben való halálozást jóval magasabb, mint a kontrollcsoportokban.
Hogyan jut a szervezetünkbe a TCDD?? A környezetbe kiszabadult anyag a talajban igen sokáig nem bomlik el: a felezési ideje akár tíz év is lehet. Csak a talaj legfelső néhány milliméteres rétegében bontja el az ibolyántúli sugárzás. A talajból a növényekbe, illetőleg a vízből a vízi növényekbe jut. Onnan a növényeket fogyasztó állatokba. Az emberbe 90-95 százalékban az állati táplálékkal, a zsiradékokkal és a tejtermékekkel kerül, elenyésző a növényi táplálékkal elfogyasztott, illetve porral a tüdőn át vagy a bőrön keresztül felszívódó mennyiség. Szervezetünkben főképp a májban és a zsírszövetben halmozódik fel. A városok levegője mintegy tízszer annyi TCDD-t tartalmaz, mint a kisebb településeké. Hollandiában mérték, hogyan halmozódik fel a TCDD az anyatejben. Azt találták, hogy az ipari területen nagyobb értékek adódik, mint a mezőgazdasági vidékeken. De megtalálható ez az ipari eredetű méreg a japán anyák tejében éppen úgy, mint Kínában, ahol a mezőgazdaságban alkalmazott vegyszerekből jut az emberbe.
Az ipari mérgeknek a belső elválasztású rendszert károsító hatásaival foglalkozó szakemberek a TCDD-t nem véletlenül nevezik egyre gyakrabban környezeti hormonnak. Egy nemrég, megjelent tudományos közlemény szerzői arról adnak számot, hogy 1953 és 1989 között nyomon követték 1189 munkás sorsát, akik egy hamburgi gyárban klórfenolok és más növényvédő szerek gyártása során TCDD-vel kerültek érintkezésbe. Közöttük a rákos és a szívbetegségekben való halálozást jóval magasabb, mint a kontrollcsoportokban.
Hogyan jut a szervezetünkbe a TCDD?? A környezetbe kiszabadult anyag a talajban igen sokáig nem bomlik el: a felezési ideje akár tíz év is lehet. Csak a talaj legfelső néhány milliméteres rétegében bontja el az ibolyántúli sugárzás. A talajból a növényekbe, illetőleg a vízből a vízi növényekbe jut. Onnan a növényeket fogyasztó állatokba. Az emberbe 90-95 százalékban az állati táplálékkal, a zsiradékokkal és a tejtermékekkel kerül, elenyésző a növényi táplálékkal elfogyasztott, illetve porral a tüdőn át vagy a bőrön keresztül felszívódó mennyiség. Szervezetünkben főképp a májban és a zsírszövetben halmozódik fel. A városok levegője mintegy tízszer annyi TCDD-t tartalmaz, mint a kisebb településeké. Hollandiában mérték, hogyan halmozódik fel a TCDD az anyatejben. Azt találták, hogy az ipari területen nagyobb értékek adódik, mint a mezőgazdasági vidékeken. De megtalálható ez az ipari eredetű méreg a japán anyák tejében éppen úgy, mint Kínában, ahol a mezőgazdaságban alkalmazott vegyszerekből jut az emberbe.
Az ártalmas idegen
A TCDD fő forrásai mégis a vegyi üzemek és az égetőművek. A hulladékégetők környékén legelő tehenek teje mindig több TCDD-t tartalmaz az átlagosnál. A háztartási hulladékban mindig akadnak klórtartalmú szénvegyületek, például PVC. Ezekből a szokásos 700-800 Celsius fokon való égetés közben TCDD is keletkezik. (Ezért kell a veszélyes vegyi hulladékokat 1200 Celsius-fok felett elégetni.) TCDD keletkezik akkor is, ha kigyullad egy nagyobb transzformátor, mert szigetelőfolyadéka poliklórozott bifenilszármazékokat tartalmaz. Ilyen esemény után az épületet alig lehet megtisztítani a mérgező anyagtól.
Miért veszélyes a TCDD? Nem csak és nem elsősorban, azért, mert erős méreg. Sokkal inkább azért, mert természetidegen, a természetben gyakorlatilag lebonthatatlan, továbbá olyan sok állati és emberi működésre hat, hogy következményei szinte kiismerhetetlenek. Fokozza a veszélyt, hogy az idült mérgezés hosszú ideig tüneteket sem okoz, nem is tudunk arról, hogy már dolgozik bennünk a méreg. A TCDD által mérgezettek kezelésére semmiféle megelőző vagy gyógyító eljárásunk nincs.
A TCDD fő forrásai mégis a vegyi üzemek és az égetőművek. A hulladékégetők környékén legelő tehenek teje mindig több TCDD-t tartalmaz az átlagosnál. A háztartási hulladékban mindig akadnak klórtartalmú szénvegyületek, például PVC. Ezekből a szokásos 700-800 Celsius fokon való égetés közben TCDD is keletkezik. (Ezért kell a veszélyes vegyi hulladékokat 1200 Celsius-fok felett elégetni.) TCDD keletkezik akkor is, ha kigyullad egy nagyobb transzformátor, mert szigetelőfolyadéka poliklórozott bifenilszármazékokat tartalmaz. Ilyen esemény után az épületet alig lehet megtisztítani a mérgező anyagtól.
Miért veszélyes a TCDD? Nem csak és nem elsősorban, azért, mert erős méreg. Sokkal inkább azért, mert természetidegen, a természetben gyakorlatilag lebonthatatlan, továbbá olyan sok állati és emberi működésre hat, hogy következményei szinte kiismerhetetlenek. Fokozza a veszélyt, hogy az idült mérgezés hosszú ideig tüneteket sem okoz, nem is tudunk arról, hogy már dolgozik bennünk a méreg. A TCDD által mérgezettek kezelésére semmiféle megelőző vagy gyógyító eljárásunk nincs.
György Lajos
Dioxinok A dioxinok, poliklórozott dibenzo-p-dioxinok, PCDD-k: amelyekben a hidrogénatomokat egy-nyolc klóratom helyettesíti. A vegyületcsoportnak hetvenöt különféle izomérje van, közülük huszonkettőben négy klóratom található. Ezek közül a 2,3,7,8-tetraklór-dibenzo-p-dioxin a legnevezetesebb mint igen erős méreg. A mindennapi életben ezt nevezzük dioxinnak (egyesszámban) vagy – mint cikkünkben is – TCDD-nek. A TCDD vízben rosszul, lipoidokban igen jól oldódik. Nem illékony, olvadáspontja 305 Celsius-fok. A természetben gyakorlatilag nem fordul elő, aromás klórozott vegyületek szintézisekor gyakran melléktermékként, a klórtartalmú szénvegyületek nem kellően magas hőfokon történő égetésekor keletkezik. A természetes tüzek hőfokán nem bomlanak le. A növényekben és állatokban nem keletkeznek szén-klór kötést tartalmazó vegyületek – ilyen típusú vegyületeket (például: klór-tetraciklint, kloramfenikolt, aszkofuranont, stb.) csak bizonyos gombák tudnak termelni. A klórtartalmú szénvegyületeket lebontani is elsősorban csak bizonyos gombafajok képesek. Az állati szervezet, s gyakorlatilag az egész élővilág ezeket a vegyületeket idegeneknek tekinti, (xenobiotikumok, xenosz=idegen). Egyesek megkérdőjelezik, hogy egyáltalán szerves vegyületnek tekinthetők-e. |
Ostoba vagy Zöld!
Rosszul írtam! Helyesen: ostoba, vagy zöld! Így már jó! Vagy egyik, vagy másik, de az nagyon, elvakultan!
Miről is van szó?
Blogom megkapta első kommentjét. Hurrá, pezsgő, meg minden, ami ilyenkor dukál. Csakhogy, ez a komment negatív. Ez még nem lenne baj, van, amivel akár egyet is érthetnék, de nem tehetem az egész kommenten átható indulat miatt!
Többször szóba került itt a megrendítő miskolci paneltűz. Jómagam azért vetettem fel a témát, mert visszataszító példáját láttam az esetről megjelenő sajtóanyagokban a tudósítói felelőtlenségnek, a félinformációkból való elméletgyártásnak, mások jó hírnevének megtaposásának. Ráadásul azáltal, hogy a műanyaghab alapú épületszigetelések igen elterjedtek, a cikkek alkalmasak voltak pánikkeltésre is. Erre a témára reagált a kommentelő, az előbb bírált negatívumok teljes arzenálját (felelőtlenül megvádol másokat, félinformációkat terjeszt, mások jóhírnevét veszélyezteti, pánikot kelt), felvonultatva. Nem hiszem, hogy minden felvetésére kellene válaszolnom:
- azon mérnökök, tervezők, kivitelezők, építőanyaggyártók lobbija lenne ez a fenemód erőltetett épületszigetelés, akik nem nézik a népek egészségét, csak a pénz csörgésére figyelnek, az az egyetlen mozgatóerejük… hát a pénz csörgése nem hat azokra is, akik azt látják, hogy az a pénz nem az ő zsebeikbe csörgedezik?! (Már, ha valóban csörgedezne is bárhová!)
- annak a mérnöknek, aki a tűzesetet vizsgálta, előtte orvosi tanulmányokat kellett volna folytatnia, hogy tudja: a tűzben keletkező dioxin azonnali halált okoz… régi szép idők, amikor a mérnöki tudományok elsajátítása lehetővé tette a széles körű műveltség megszerzését jogtól -orvoslásig, művészettörténettől-politikatudományig. Hogyan képzelheti a kommentelő, vagy bárki más, hogy számtalan vizsgálat és teszt után hatósági alkalmassági bizonyítványt kap olyan építőanyag, ami közvetlen veszélyt hordoz magában?!
- nem lebecsülve a dioxin veszélyét, a kommentelő által a dioxinról írtak alkalmatlanok bármiféle vitára. Mindezt egy, a nyilvánosság előtt ismert cikkből, az internetről másolt oldallal kívánom bemutatni, melynek szerzője nevét is adta a leírtakhoz!
Őszintén örülök az első hozzászólásnak, így távolból tisztelettel köszöntöm! Kérem, legyen megfontoltabb, saját magáról sokkal kedvezőbb képet mutathat, ha részletesebben informálódik, mielőtt megszólal! A környezetünk, a benne élő emberek valóban figyelmet, védelmet érdemelnek! De nem így!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://enta.blog.hu/api/trackback/id/tr231454856
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.