Tudom, ez nem a koos blog, de most én is átmegyek kooss-ba!

Balek kerestetik…

Két téma fut manapság ismert építész-weblapokon, bár merőben eltérnek egymástól, valamiben mégis egyformák: balekfogásról szólnak! Ott érdemben nem szóltam hozzá, de van olyan fontos a kérdés, hogy itt beszéljek róluk.

Hőszigetelő homlokzati festék.

A gyártók csodákat regélnek róla, néhány felhasználó is úgy hiszi, hogy eredményes eljárás a fűtési energiaszükséglet csökkentésére. Az ellenzők okoskodnak, számolnak, különböző modellek hőkamerás felvételeit elemezgetik, dúl a harc! Nem érdemel túl sok szót, a fizika törvényei érvényesülnek, egyszerű eset: Egy többrétegű falszerkezeten átjutó hőmennyiséget a két határoló felület hőmérséklet különbsége, u.n. hőátadási tényezője –ez foglalja magába a sugárzás-, légmozgás-, és érdesség hatásait-, valamint az egyes rétegek vastagsága, és hővezetési ellenállása határozzák meg. Mi változik, ha ennek a falszerkezetnek a külső felületére egy plusz festékréteget visznek fel? A két határoló felület hőmérséklete marad, a hőátadási tényező a külső felületen valamelyest csökkenhet (mérési adatot erről még senki nem közölt!), és bekerült egy új réteg, ami kb. 3-5 mm. vastag. Akármilyen, mesebelien nagy hővezetési ellenállással rendelkező anyag is lenne, hatása a rétegvastagság arányában érvényesül! 15-20 mm. vakolat, 300-380 mm. téglafal, 150 mm. stirolhab, 5 : 550 az arány, azaz a falon átjutó hőmennyiséget kevesebb, mint 1 % arányban befolyásolja a csodafesték hővezetési ellenállása!

Ezek ismeretében vállaljuk az egyéb festékekhez viszonyított, majd tízszeres árat?!

Aktív hőszigetelés.

Ez már bonyolultabb téma, némelyeknek bele is tört a bicskája! Javasolom, ne merüljünk el a részletekben, a lényeget tekintsük! Több műszaki megoldás gazdája úgy képzeli, hogy ha ötlete felhasználásával az épület közvetlen fűtésére kevesebb, és még kevesebb energiát kell fordítani, akkor győzött! Elsőre jól hangzik, csak hogy az a bizonyos ötlet arról szól, hogy a homlokzati falazat valamelyik külső rétegében egy kiegészítő fűtést helyezzünk el! És ezt el lehet adni! Van rá vevő!

Van, aki elhiszi, hogy a mélyen a talajba ágyazott fémlemez –mint hővezető-, a lábazatra felapplikálva, a talajhő segítségével tartósan megemeli a lábazat hőmérsékletét. Valamelyest biztosan, de, hogy ez érdemben csökkentené az épület fűtési energiaigényét, nehéz elképzelni. A jó hővezető képességű fémlemez ugyan kiválóan felveszi, szállítja a hőt, de le is adja éppen olyan könnyedén! Gyakorlatilag kétdimenziós kiterjedése miatt a hő akkumulálására képtelen. Alkalmatlan –már mint erre a konkrét feladatra-, de legalább drága!

Könnyebben találnak madarat egy másik megoldásra: a homlokzat külső felülete alatt egy felületfűtő rendszert helyeznek el, ez megemeli a réteg hőmérsékletét. Az első részben leírtaknak megfelelően, valóban csökken a belső-, és ezen réteg közti hőmérséklet különbség, tehát csökken a hőveszteség. Hurrá, nyertünk! Biztosan? Az így nyert hőt egy külső rétegben kell pótolnunk, méghozzá előnytelenebb viszonyok között, kevésbé hatékonyan, mint a belső térben. Ha ingyen fűti nekünk valaki ezt a közbenső réteget, akkor talán rendben lenne… Bár akkor is kérdéses, a többlet energia felhasználással nem ártunk-e inkább,pedig környezettudatosan akartunk építkezni ? Van műszaki megoldás talajhő-kollektorra, villamos fűtésre, stb. Csak hogy ezek segédenergia-, és berendezés igényesek. Ki fizeti meg a létesítés, üzemeltetés, és karbantartás költségeit? Megtérül ez a többlet költség valaha az életben?

Valamikor régen rájöttek őseink, hogy jobban járnak, ha barlangban raknak tüzet, mint ha szabadban teszik azt, védettebb, hatékonyabb. Elég akkora tűz, ami kellemesen melegít, de nem éget meg, nem füstöl ki! Így született az épületgépészet… Manapság is ez a feladatunk: akkora „tüzet rakni”, annyi energiát felhasználni, ami éppen elegendő, a többlet ugyanis elszáll, szennyezi a légkört, kimeríti a forrásainkat. Nem volt az oktalanság, hogy mindig is igyekeztek a lehető legvédettebb helyen „felszabadítani” az energiát! Most meg egyes feltalálók azzal jönnek, hogy fűtsük a külső falakat?

Na NE!

Kéretlen tanács  2.

-          továbbra is az energiatudatosság jegyében…

Nagy Zoltán kollégám kályhás-kandallóépítő szemszögéből írt –és esetenként igen határozott véleményt megfogalmazó - levele kiegészítette az első részben írtakat, jobbára igazolta félelmeimet, sejtéseimet is. Sokáig tanakodtam, tudok-e még mindehhez bármit is hozzátenni.

Talán sikerül.

Az alábbiak azoknak szólak, akik víz hőhordozójú fűtési rendszerük kialakításán, felújításán gondolkoznak, és szeretnének eligazodni a technika kínálta számos lehetőség között. Nem haszontalan az összefoglalás a tervezők, kivitelezők számára sem, de egy pillanatig se higgyék, hogy munkájukat, felelősségüket akarom átvállalni, övék a döntés, hogy adott megrendelői igényt milyen eszközökkel, milyen áron elégítenek ki!

Visszatekintve pár tíz évet, nem volt akkor sem ismeretlen szándék, minél több hőt kinyerni a tüzelőanyagból. Abban az időben jórészt ú.n. nagy vízterű rendszereket építettek, 90 C fokos előremenő vízhőmérséklettel, acéllemez, vagy öntöttvas kazánokkal, hegesztett acélcső vezetékekkel, öntöttvas radiátorokkal, nyitott biztonsági tartállyal, gyakran szivattyú nélküli, „etázs” rendszerben, ami pusztán a fűtőanyaggal, villamos energia nélkül is működőképes.  A fűtés berendezése ugyan egyszerű, de nagyon anyagigényes, és drága, a kazánban felfűtött víz lassan fordul meg a rendszerben, sem a kazán, sem a lomha fűtési rendszer nem igazán hatékony.                                                                                                                                                    A rendszert kiegészítő kályhába-kandallóba épített hőcserélő leggyakrabban egyedi, hegesztett acél csőkígyó volt, sorba, vagy párhuzamba kötve a kazánnal. A csőkígyó méretét leginkább tapasztalati úton határozták meg. A nagy vízterű rendszerek általában képesek voltak egymással egyszerűbb kézi vezérléssel-, szabályozással is együtt dolgozni.                                                                                                         

A leírtakból összegezve: magas anyagköltség, alacsony szerelési díj, az üzemeltetésnél jobbára csak a tüzelőanyag költségével, meg az üzemeltető élőmunkájával kell számolni, az alapvető komfort igényeket késve követően elégíti ki.

Azóta megváltozott a világ, a korábbi megoldások alkalmatlanokká váltak. Napjainkban a fűtési rendszerek hőforrása általában fali gázfűtő, kis átmérőjű vezetékekkel, lapradiátorokkal, zárt fűtési rendszerben, egyre több, és többféle vezérléssel, szabályozással, és természetesen, a megnövelt hidraulikus ellenállások legyőzésére egy, vagy több szivattyúval épülnek.  A kondenzációs kazánok, és alternatív hőforrások térnyerésével a célszerű fűtővíz hőmérséklet is alacsonyabb, akár 40/30 C fok. Ezek a kis vízterű fűtési hálózatok egyre hatékonyabbak, gyorsan reagálnak az igényekre. Lényeges különbség: villamos energia nélkül nem működnek! A komfort növekedése nem elhanyagolható, akár mobiltelefonról, internetről a távolból is ellenőrizhetővé, kezelhetővé vált a berendezés!                                                                                                                                               Az energiaköltség növekedésével előtérbe kerültek a több hőforrással dolgozó, alternatív rendszerek, különféle hőszivattyús, vagy napenergiával működő megoldások. Mint megújuló energiaforrással, a fával, és egyéb növényi alapú tüzelőanyaggal fűtött kandallók, kályhák, kazánok is ebbe a körbe tartoznak. A kiegészítő hőforrások (melyek fizikai sajátosságaikból eredően többnyire nagy vízterű, sokszor hőközvetítő közeget is tartalmazó berendezések) integrálása új rendszerelemeket követelt.

A hivatkozott levélből tudjuk, hogy a kandallók rendszerbe integrálásához rendelkezésre állnak már a hő kinyerésére alkalmas, bevizsgált, minősített eszközök. Az egyedi építésű „vízteres” kályhák egyelőre hasonló törvényes háttérrel, biztonsággal, és hatékonysággal nem jöhetnek szóba! (ettől persze még léteznek!)                                                                                                                                    Összefoglalásul: maga a fűtési hálózat anyagköltsége lehet akár alacsonyabb is, de a sok „mellékes”, de nélkülözhetetlen, vagy ajánlott kütyü ára, minden spórolás ellenére meg fogja emelni. A kivitelezés díja lényegesen megnő, a beépítendő elemek számával. Alternatív források bekapcsolásával egyre több járulékos költség is jelentkezhet. A komfort szintjének emelésével megszűnik az élőmunka igény, helyette távfelügyelet lép be. Az energiaköltséget a segédenergiák egyre növekvő mértékben fogják emelni (Pl. egy talajvizes hőszivattyús rendszerben a visszatérő víz földbe sajtolásáról is gondoskodni kell…). A redszer-elemek számának, és bonyolultságának növekedésével hatványozottan nő a berendezés üzemeltetési-, és karbantartási költsége is!  Minél bonyolultabb rendszert tervezünk kiépíteni, annál kevésbé pazaroljuk a vételezett energiát – és annál jobban pazaroljuk anyagi eszközeinket. Létesítés előtt alaposan megfontolandó, hogy hosszú távon milyen igényeink vannak, és ellentételezésül mekkora terhet vállalhatunk!

A párhuzamos források egyetlen rendszerbe integrálásakor három műszaki területen kell eljárnunk.

Hidraulika: a különböző források kapacitása eltérő, össze nem kapcsolhatók hagyományos módon. Ráadásul, a földhő, vagy napenergia hasznosítás esetében közvetítő hőhordozóra (pl. fagyálló) is szükség van. A hőtermelés és fogyasztás  együtt futása sem optimális, gondoskodni kell egy, gazdaságosság alapján méretezett hőtárolóról is. Leggyakrabban az a módszer válik be, hogy a különböző források a tárolót fűtik, onnan nyeri a fűtési rendszer igényei szerint a hőt. Anélkül, hogy részletezném, elképzelhető, mi mennyiségű csővezeték, érzékelők tömege, szabályozás, vezérlés, hőcserélő, szivattyú szükségeltetik. Ennek ellenére, mindez kézben tartható!

Szabályozás: Mindegyik párhuzamos rendszernek rendelkeznie kell saját biztonsági-, és működtető „aggyal”, no meg egy központival, amelyik működésüket összehangolja, és még eggyel, ami a fűtési rendszert működteti.

Füstgáz: Külön speciális szakismereteket igényel, hogy a fő hőtermelő égési levegőellátása, füstgáz elvezetése, valamint a kiegészítő berendezés (pl. kandalló) égési levegő-, és füstgáz elvezetése zavartalan legyen, egymással ne közlekedjenek! Hibás megoldás közvetlen életveszélyt jelenthet!

Amit itt összeszedtem, a vizes rendszerekre érvényes, ha légkezelésről is ábrándozunk, tovább bonyolódik a helyzet.

Kéretlen tanács 1.

Rendre előkerülnek az okosok, akik elhívatva érzik magukat, hogy olvasóikat jó tanácsokkal lepjék meg. Most én is beszállok az okosok közé! (Nem mintha ez ideig nem adtam volna néhány ötletet, bár, csak úgy óvatosan…)

A végső lökést egy energiatakarékosságot, környezettudatos életvitelt feltérképezni szándékozó kérdőív adta.

Nem újdonság, hogy nem mindegyik, és nem akárhol alkalmazott takarékos fényforrás takarékos igazából. Részletezés nélkül: leginkább a fénycsőre hajazó, normál lámpa foglalatba becsavarható fényforrások azok, amelyek csak üzemi hőmérsékletük elérése után, akár 3-5 perccel a felkapcsolást követően adják le az ígért teljesítményt. Ráadásul, érzékenyek a ki-be kapcsolgatásra, a sok száz forintos eszköz napok alatt tönkre mehet, és amíg működik, sem leszünk vele elégedettek! A megoldás: ne sűrűn ki-be kapcsolt helyeken, kamrában, pincelejáróban, vagy alkonykapcsolóval/mozgásérzékelővel vezérelt áramkörökben próbáljuk használni!

Sokat emlegetik, de elemző értékelést még nem olvastam a vízteres kandallókról, cserépkályhákról. Innen úgy látom, leginkább tapasztalati úton, és háziipari módszerekkel építik őket, az utóbbi években egyre nagyobb számban. Jó! Vagy mégsem? Ki tudja, mi történik ott, a tűztér mélyén? Számította, vagy mérte valaki? Addig minden rendben, hogy a füstgázból minden kinyerhető hőt vegyünk ki, mielőtt az a kéményen keresztül a szabadba pipál! De mennyit vehetünk ki, és milyen áron? Ami a tűztérben, füstjáratokban történik, akár hasonlóan is alakulhat, mint a ma oly korszerűnek tartott kondenzációs kazánokban. Ha valaki nem tudná, a működési elvük megfogalmazásától, az első sorozatban gyártható példány megjelenéséig tíz évek teltek el, kísérletekkel, mérésekkel, anyagválasztással. Az eredmény: speciális, különböző fémötvözetekből kialakított tűztér, rozsdamentes acél füstjáratok, az égetésből keletkezett kondenzvíz elvezetésére, semlegesítésére kialakított rendszer, rozsdamentes acél kéménybélés, mindehhez hajszálpontosan megtervezett méretek, felületek, üzem közben folyamatosan ellenőrzött nyomás-, és hőmérséklet értékek. Miből készülnek a kandallók, cserépkályhák tűzterei, füstjáratai, a „víztér”? Samott, agyag, vízüveg, minőségi előírások nélkül gyártott vasöntvények, hegesztett acélcsövek-, és lemezek. Mire ez a nagy felhajtás? Nem a gáz tüzelőanyag miatt! Az ok: a füstgáz, az abból harmatponton kiváló csapadék!

Amennyiben „alulméreteztük” azt a hőcserélőként működő beépített vízteret, kisebb a baj: kevesebb hőt nyerünk ki a füstgázból, mint szerettük volna. Hiába a ráköltött pénz, elveszítjük a tüzelőanyaggal bevitt hő egy részét.

Amikor a „túlméretezés” hibájába esünk, a következő veszélyekkel számolhatunk. Ha a víztér fémtestén kondenzátum csapódik ki, vagy arra visszacsorog, azt marja szét idővel, ha pedig az épített eszközökben (kandalló, cserépkályha tűztere, füstjáratai, kéménytalp, kéménysíp, kéményfej) csapódik ki, az fog elrohadni. Bíztató kilátások. Mire mindez kiderül se vállalkozó, se garancia. Csak a kár marad!

(Megjegyzés: szerkesztés közben jelent meg a már többször hivatkozott koos.hu lapon Nagy Zoltán cserépkályha építő kollégám írása. Mindenkinek szíves figyelmébe ajánlom, és Őt is meg fogom keresni, ha ideje engedi, mondja el itt is véleményét.)

Végezetül, egy ártatlan kérdésbe bújtatott félrevezető információ:                                                               „Elzárja ön a meleg vizet fogmosás közben?”                                                                                        Általában helyeslem, ha víz-, meleg víz-, és gázfelhasználás önkéntes korlátozására nevelik az embereket. Sok mindennel takarékoskodhatunk, de az ésszel nem ajánlatos! Mikor okozhat gondot a meleg víz csapjának nyitogatása-zárogatása? Amikor a használati meleg vizet őrlángos, átfolyó rendszerű gázbojler, vagy cirkókazán szolgáltatja. Az őrláng fogyasztása már magában is veszteség, akár évi 10-20.000.- Ft értékben, ennél is jelentősebb azonban a fő gázszelep nyitása, és a főégő begyulladása közötti időben, haszontalanul kiáramló gázzal fellépő veszteség. Elismerem, hogy egy tesztlapon nehéz lehet ilyen részletekre kitérni, ha nem sikerül, inkább hagyjuk ki, mint hogy félrevezessük a fogékony közönséget!

Tovább is van, mondjam még?

Nagy örömömre alapos válasz, vélemény, kiegészítés érkezett Nagy Zoltán úrtól a fenti bejegyzéshez e-mail formájában, melyet engedélyével (megcsonkítva) közzéteszek. Ezúton is köszönöm figyelmét, munkáját!

"Kedves Molnár Pál Úr!

Örülök, hogy tetszett az írásom! Megtisztelő, hogy a véleményemre is kíváncsi!

 Elolvastam a posztot, szívesen leírom a véleményemet a témában, egyelőre e-mailben, mielőtt nyilvános lenne:

 A vízteres kandallóbetétekkel nagy problémát nem látok, azok sorozatgyártmányok, amit a gyártó megfelelően megtervez, bevizsgáltat biztonsági, az előírt minimális hatásfok és a káros anyag kibocsátás szempontjából.

 A vízteres cserépkályhákkal viszont merőben más a helyzet. Libik András kollegámmal tavaly végeztünk méréseket a témában, és megállapítottuk, amit eddig is sejtettünk. Mivel cserépkályhákban a vízteret kis hazánkban a tűztér falaként vagy / és fedéseként szokás beépíteni, pont ott hűtik a kályhát, ahol a legmagasabb hőmérsékletre lenne szükség. A tűztérben a tökéletes égéshez 700-800 fokos hőmérsékletre van szükség, éppen ezért Nyugat-Európában 2015-től a tűzteret fedni kizárólag tűzálló hőszigetelőlappal szabad. Ezzel szemben a vízteres cserépkályhában egy 60-90 fokos hőelvonó közeggel fedik a tűzteret, és a falai is ebből vannak. Természetes, hogy a jelenleg érvényes károsanyag kibocsátási határértékeket ez nagyon-nagyon nem teljesíti (méréseink szerint a károsanyag kibocsátás a határértékek többszöröse. Főleg a mérgező CO, és a rákkeltő szállópor, korom). 

A cserépkályhák egyedileg, helyszínen épített tüzelőberendezések. Ezért megfelelőségüket környezetvédelmi (kibocsátási) és a minimálisan megkövetelt hatásfok szempontjából típusvizsgálat és egyedi mérések híján, a méretezési-, és építésre vonatkozó szabványok betartásával lehet igazolni (elsősorban a cikkemben is emlegetett EN 15544 szabvány). Ezek a szabványok nem alkalmazhatóak vízteres kályhára.

A másik gond a biztonság és a legalitás. Egyrészt egy hőtárolós berendezés belsejébe vízzel töltött nyomástartó edényt rakni óriási felelőtlenség. Főleg, hogy ez a nyomástartó edény minden esetben barkácsolmány, hiszen vízteres cserépkályha termékkategória nem létezik, így nem is tanúsítható. Komoly gyártók tehát ilyesmit nem gyártanak, csak a szomszéd Pista lakatosok, a felelőtlen kályhással szövetkezve. Nyitott tágulási tartály és biztonsági szelepek ide vagy oda, több száz vagy ezer kg több száz fokos tömegbe betenni egy ilyen cuccot... Persze egy ilyet szerintem felelősségteljes épületgépész vagy kivitelező messzire elkerül, tehát még a szükséges biztonsági elemek beépítése is kérdéses.

Vízteres cserépkályha, mint tüzelőberendezés kategória nem létezik. Így eleve illegális ilyesmit egyedi számítások és bevizsgálás nélkül építeni, üzembe helyezni. Ez foglalkozás keretében, nyereségvágyból elkövetett szándékos veszélyeztetés, bűncselekmény. Természetesen a most készülő teljesítménynyilatkozat tervezetben sem szerepel...

 Tehát a helyes rendszerbe kötés módjával foglalkozni is értelmetlen. Nem létezik helyes rendszerbe kötési mód.

 Létezik egyébként legális, biztonságos és környezetbarát megoldás a víz és a kályha kombinálására, de ez egy hosszú téma lenne. És természetesen jóval drágább, mint a leleményes honfitársaink által zártszelvényből, lemezből a garázsban hegesztett, majd a tűztérbe beépített megoldás. Ezért Magyarországon ezek a megoldások teljesen ismeretlenek.

Egyébként egy megfelelően megtervezett, alacsony energiaigényű ÚJ ház esetében simán megoldható a komfortos klíma biztosítása egyetlen (vízmentes) kályhával, akár mint kizárólagos fűtési megoldás. Sajnos a magyarok annyira ráálltak a kazánnal való fűtésre, hogy vízen kívül más fűtési megoldást el sem tudnak képzelni.

 Remélem segíthettem kicsit, hogy világosan lássa a témát...

 Ha bármi kérdése van kályhákkal kapcsolatban, szívesen válaszolok. Az Osztrák Cserépkályha Szövetségnek is tagja vagyok, járok hozzájuk az akkreditált kutató-fejlesztő laborjukba is. Ők a cserépkályha, kandalló témáját nagyon alaposan kutatják, utóbbi időben elsősorban környezetvédelmi szempontból.

És ha ismerőseinek, ügyfeleinek, esetleg Önnek egy alaposan megtervezett és megépített kályha lenne az álma, szívesen veszem, ha gondol rám!

Üdv / Best regards
Nagy Zoltán
www.kalyha.hu
Tel: +36 30 2699112"

Üzenem a Kúriának…

Ha tudom, milyen egyszerű, már előbb üzentem volna! Természetesen, a devizahitelesek megmentéséről van szó. Nem hinném, hogy ezek unikális gondolatok, legfeljebb a csoportosításuk lehet szokatlan. Végtelen boldoggá tenne, hogy ha jogi végzettségűek egyáltalán értenék, amit alább összeszedtem, bár azt nem várom, hogy egyet is értsenek.

A devizahitelezés két, különálló játszma. Az első, az Állam, a Kormány, és a Kereskedelmi Bankok között folyt, folyik. Az első félről nem tudok mit mondani (jót, vagy semmit!), a bankokról viszont tudni kell, hogy egytől-egyig kereskedelmi vállalkozások, első-, második-, és harmadik feladatuk a profitgyűjtés! A hitelezés felfutása időben egybe esett ezen intézmények hazai elszaporodásával, a forgalom növekedése számos székház, fiók építésével- nyitásával járt együtt. Volt helye a profitnak! Most már nem hagyhatják veszni az ingatlanvagyont –értékesíteni nem tudják-, fenntartásuk, üzemeltetésük továbbra is viszi a pénzt! (Felfutott az alkalmazotti létszám is, azzal könnyebben boldogulnak: a felesleget utcára teszik.)

Maga a játszma: a bankok folyamatosan kutatták, miből lehet profitot csinálni, nem gondolom, nem várom, hogy ebben bármi féle erkölcsi, etikai megfontolás szerepelt, vagy szerepelni fog! Számukra határ nem volt! A keretet az ország vezetése határozta meg, mivel, milyen szabályozás mellett üzletelhetnek, és hasznukból milyen mértékben és formában szolgálják meg az engedélyeket. Mondhatni, mindkét fél érdeke ugyan az volt!

 A kormánynak vélhetően kellő mértékben kiépített technika (informatika), kellő mennyiségű információ, és számos, kellően felkészült, és tisztességesen megfizetett szakértő állt rendelkezésre, -prognózisok készítésére, kockázatelemzésre, jogi szabályozásra, a működés ellenőrzésére-, lehetősége volt modellezni a 20-30 év futamú ügyletek lehetséges kimeneteleit, a lakosságra veszélyt jelentő kritikus pontokat. Bizonyára, meg is tette- az adózó lakosság pénzéből!

A bankoknak – ugyancsak kellő mértékben kiépített technika (informatika), kellő mennyiségű információ, és számos, kellően felkészült, és tisztességesen megfizetett szakértő állt rendelkezésre, -prognózisok készítésére, kockázatelemzésre, jogi szabályozásra, a működés ellenőrzésére-, lehetősége volt modellezni  20-30 év futamú ügyletek lehetséges kimeneteleit. No meg, a profitjukat veszélyeztető kritikus pontokat. Bizonyára, meg is tették – az ügyfelek pénzéből!

A második játszma a Kereskedelmi Bankok, és az egyes ügyfelek között játszódik.

Ebben a kapcsolatban is elmondható, hogy a bankoknak – kellő mértékben kiépített technika (informatika), kellő mennyiségű információ, és számos, kellően felkészült, és tisztességesen megfizetett szakértő állt rendelkezésre, -prognózisok készítésére, kockázatelemzésre, jogi szabályozásra, a működés ellenőrzésére-, lehetősége volt modellezni a 20-30 év futamú ügyletek lehetséges kimeneteleit.  No meg, a profitjukat veszélyeztető kritikus pontokat. Jelzálog-hiteleknél profi vagyonértékelők határozták meg, meddig mehet el a bank, hogy a hitel, és költségeinek megtérülése semmi esetre ne kerüljön veszélybe! Bizonyára, meg is tették –ugyancsak a mi pénzünkből!

Mi állt az ügyfél rendelkezésére? Semmi!  A bankoktól kapott információk, hivatalosak, és a csak úgy megsúgottak, reklámok, ügynökök hadának „szelíd” pressziója - szakértelem híján a bankügylet bármely ágában-, nem voltak még csak értelmezhetőek sem, nem hogy segítséget jelenthettek volna! Ezzel szemben volt viszont a remény! A remény abban, hogy a rendszerváltás után végre elindul életük az annyira vágyott „nyugat” irányába. Napjainkban is így van ez, a remény ígéretével tömegeket lehet megvezetni!

Ma már tudjuk: a játszmák mindhárom résztvevője tévedett!

-          Tévedett a kormány, mert a mi pénzünkből fizetett szakértői hibásan mérték fel a várható veszélyeket!

-          Tévedett a Bank, mert a mi pénzünkből fizetett szakértői, munkatársai hibásan mérték fel a várható veszélyeket!

-          Tévedett az ügyfél, méghozzá a legnagyobbat:

mert hiába adózott az államnak, az nem jól válogatta meg szakértőit, akik a díjazásuk fejében semmilyen felelősséggel nem tartoznak. A Bank sem áll helyt az általa meghatározott biztosíték-értékbecslésért. Sem a Bank, sem megfizetett szakértője! (A szakértőknek, cégeknek kellett, hogy legyen felelősségbiztosítása?!)

mert azt hitte, majd egyenrangú partnerként kezelik a bankban: minden jogi eszközt kihasználva, a Bank biztosította saját, megtámadhatatlan pozícióját.

mert azt hitte, hogy egy Európába tartó, töretlenül fejlődő ország polgára, biztos munkalehetőséggel, állással, jövedelemmel, prosperáló vállalkozásokkal, működő (ingatlan-) piaccal, megdönthetetlen értékekkel, stb.

Megoldás?  – Most ez van!

Bárki is tévedett, az ügyfél fizet! Fizet az állam helyett –olyasmiért, amit már ezerszer megfizetett-, és fizet a Bank helyett, „aki” profitéhségétől elvakultan hibásan mérte fel a saját kockázatát.

Tanulság –az is van! Ha valaki hitelt akar, technikában, információban, a bank-szakmákhoz kapcsolódó tudományokban legyen gazdagabb, mint az Állam, mint a Bank!

Akkor meg minek neki a hitel?

Megoldás? – Az előre nem látott tehernövekedés akár a felelősség, akár az elért profit arányában is megosztható lenne! Mégis csak más lenne a kép!

Mennyibe kerül egy passzívház?

Koós Miklós építész internetes lapján, a koos.hu-n olvashattunk erről fejtegetést, számos kommenttel. Szakemberek, laikusok mondták el véleményüket, konkrétan, vagy távolabbról érintve a témát. Nem akartam beállni a kommentezők közé, szétfeszítettem volna a kereteket.

Kezdem magával a házépítéssel. Magyarországon úgy 35-40 éves korában gondol egy családfő arra, hogy saját ház építésébe kezdjen (aztán, ha úgy hozza a sors, úgy 50-55 körül megismételheti!). Mindebből az következik, hogy az építkezés költsége, vagy a passzívház többletköltség megtérülésére 20-30 év áll rendelkezésére! A számtan szabályai szerint nem fog egyik sem megtérülni!  Jó lenne ismerni a majdani jövedelemviszonyokat, a megélhetés költségeit, főképp az energia árakat, de ez egy külön tanulmány lenne. Arra sincsenek bíztató jelek, hogy értékesítés esetén megtérülne az esetleges többletráfordítás, nem ritka ma a 30-50 %-os ingatlan értékvesztés.

Egy másik tényező, „ha már építkezünk, legyen jó a gyerekeknek is!” Mindenki akkorát szeretne építeni, amekkorát megálmodni képes! Az még megesik, hogy idővel a szülőket magukhoz kell venni a gyerekeknek, de hogy a gyerekek felnőtt korukban is a szülőkkel akarnának élni, igencsak ritka. Nem álmodni kell, hanem tervezni! Hány évre építkezem, miben változhat az életem ez alatt a futam alatt, mit leszek képes fenntartani, milyen komfortfokozatra futja?

Apropó, komfortfokozat: mit, és milyen áron: ugyancsak Koós-forrásból merítve, az otthon melegsége biztosítható közvetlenül is természeti forrásokból, földbe süllyesztett épület esetében a talaj hőből, kisebb kuckó akár egy komposzt-, vagy trágyadombba is beásható. (Persze, ha megérett a komposzt, vagy trágya, költözni kell…) A „használati melegvíz” is lehet 10 fokos, például a kert végében csörgedező patak. A vize olyan tiszta, hogy akár inni is lehetne belőle. Ha ennél többet akarunk, azért már fizetni kell! Ezek a lehetőségek nem villanyozzák fel a ma emberét, aki –ki tudja miért?- a világból a lehető legtöbbet akarja magának kiszakítani a közösből (föld, út, parkolóhely, autó, ház, világűr, stb.)

Visszatérve a házra, passzívházra, a mai technikai szinten nem ábránd, hogy az épület  legalább 15-30, vagy akár 0 kWh/m²a  energiafogyasztású legyen. Korszerű, drága, és egyre drágább építőanyagokkal, nyílászárókkal, a legmodernebb kazánokkal, hőszivattyúkkal, nap-, és szélenergiával, szabályozott, hővisszanyerővel kiegészített szellőző berendezésekkel, világítással, gépi működtetésű árnyékoló szerkezetekkel, az összegyűjtött csapadékvíz felhasználásával, a távozó szennyvíz hőjének kinyerésével, a teljes épület forgatásával –a nap állásának megfelelően-, motorok, szelepek, szabályozók, távvezérlők garmadával.

Sorolni sem tudom a technika által felkínált lehetőségeket! Nem feltűnő, hogy egyre több gép, mechanizmus, elektronika stb. használatára igyekeznek rávenni a gyanútlan háztulajdonost? Ez a berendezés-halmaz egyenként, és összeépítve is hatványozottan magával hozza a meghibásodás lehetőségét. Nem elég, hogy élettartamuk eleve fele-harmada az építmény élettartamának, állandó fenyegetést hordoznak üzemük alatt. Fokozom: ezen eszközök erkölcsi avulása még műszaki elévülésüknél is gyorsabb, ami ma nóvum, holnap már múzeumba kívánkozik! Ezeket a kütyüket a ház élettartama alatt akár négyszer-ötször cserélni kell!

Még mindig a háznál maradva: minél inkább ragaszkodunk a bevált, kipróbált anyagokhoz, eszközökhöz, annál megbízhatóbban becsülhetjük az üzemeltetés, fenntartás költségeit. Régi, de nem túlhaladott irodalmi adat, egy épület műszaki szinten tartásához (és nem fejlesztéséhez!) évente a létesítés költségének 0,5-7 %-át kell fordítani az épület típusa, felszereltsége,  berendezéseinek bonyolultsága függvényében. Egyáltalán nem mindegy, hogy ez az összeg a 0,5, vagy a 7 %-ot közelíti! Az egyszerűség kedvéért vegyünk egy           100 m² –es házat, normál esetben 240-400 eFt/ m² , valamint egy passzívházat,                  300-500 Ft/ m² becsült építési költséggel. Egy normál családi ház fenntartása, mondjuk 1 %, a csili-vili passzívházé pedig 5 % éves viszonylatban, az építési költségre vetítve. A becslés eredménye: 240.000.- Ft - 2.500.000.- Ft között mozog az éves fenntartási költség, annak függvényében, hogy mennyire „gépesített” az épület. Elismerve a fenti becslés esetlegességeit, az arány elgondolkoztató! Akár 10-szeres fenntartási költség növekedést is jelenthet, hogy kényelmesebben éljünk, illetve, a komfort célokra fordított energia 60 %-át megtakarítsuk!?

Mindaz, amit itt leírtam, nem elegendő a döntéshez, pusztán a gondolkodás irányát próbálja befolyásolni! Tapasztalataim szerint egy építkezés kezdetekor az üzemeltetés feltételeire nem gondolnak, már az is eredmény, ha magának a beruházásnak költségeit 30 % eltéréssel meg tudják becsülni.

Ha valaki azt hinné, passzívház-ellenes vagyok, alaposan téved! Sok tapasztalatot gyűjtöttem mások „kárára”is, de a saját épületeimen is több trükköt kipróbáltam, az energiafogyasztás csökkentésére. Amit kellő alapossággal terveztem, meg is hozta az eredményét! Van néhány, gyorsan megtérülő beavatkozási lehetőség, azokat senkinek nem szabadna kihagynia!         

Aki ma egy komplett passzívház megépítéséről dönt, nem érdemes a megtérülést számolgatnia, komfortban, életminőségben fizetődik ki a többlet ráfordítás. Merőben meg fog változni 2021-re a helyzet, ugyanis -3 lépésben- fokozatosan emelkednek az új építés (családi ház) energetikai követelményei. Akkor már nem kell ennyit tipródni, mit is építsünk! (Egyébként, ha az épület élettartamára gondolunk, akár már ma is indokolt lehet passzívházat építeni!)

Ahogy az alábbiakból kitűnik, nem vagyok jártas a statisztikában, tán nem is kéne itt tévelyegnem...

Az elmúlt napok nagy szenzációja volt: az USA a neten kémkedik utánunk!

Ez a hír, pontosabban a tálalása borította ki nálam a bilit!

Ahogy én képzelem, az emberiség legalább fele szellemi fejlődésében eljutott odáig, hogy képes a körülötte folyó eseményeket, felfogni, logikai kapcsolatokat keresni közöttük, a későbbi fejleményeket prognosztizálni (jól-rosszul). Ezen sokaság -nevezzük őket "első csoport"-nak - fele - ("második csoport") hajlandó is használni e képességeit. Mi következik ebből? Aki már látott számítógépet, világhálót, mobiltelefont, stb., van fogalma arról, hogy terjedésük mivel jár! Jó, és rossz, egymástól elválaszthatatlan folyamatok tömege indul meg, határtalanul. Ahogy a mezei felhasználók lehetőségei mérhetetlenül megsokszorozódtak, hatványozottan nőttek a "speciális" felhasználók lehetőségei -kezdve az egyszerű megfigyeléstől a beavatkozásig.

Az említett hír hallatán az újságírók tömege mutatta ki meglepetését, erkölcsi felháborodását: lehet, hogy meglepte őket a hír? Lehet, hogy nem tartoznak az előbb "első csoport"-nak nevezett halmazba? Akkor mit keresnek ott? Jóval korábban még lett volna alapjuk a vészharangot kongatni, de most???

Hasonlókat lehet elmondani a politikusokról is, azzal a könnyítéssel, hogy ilyen esetekben nem térhetnek ki a szóláskényszer alól, valamit kell mondaniuk, függetlenül önálló gondolataiktól.

Legutóbb egy ingatlanközvetítő ürügyén morgolódtam az alapvető szakmai műveltség hiányán...

Most kénytelen vagyok mélyebbre (vagy sekélyebbre?) hatolni! Egy vidéki épületgépész cég -amely feltűnően aktív PR tevékenységet folytat, rendkívül büszke szakmai felkészültségére, és még oktat is-, az Unical kazán reklámozásához felhasznált egy, "A mi otthonunk" kiadványban megjelent cikket (szerző: Nyírő Norbert). A cikk egy, a Balaton-felvidéken épült passzívházat mutat be.

A "Gépészet" fejezet utolsó mondata: "A kéménybe a gázkazán mellé széntüzelésű kazán, vagy kandalló is beköthető."

Mi ez? Anyósvicc?

Tartok tőle, egyelőre nem leszek az említett cég tanítványa, és másokat is erősen óvok tőle!

Egy piaci kofa jó esetben maga a termelő, rosszabb esetben egy eladónak felvett alkalmazott. Ha kérdem a répáról, tojásról, füstölt húsról, akármelyikük korrekt tájékoztatást ad.

És az ingatlanpiacon? Akárki lehet "kofa"?

Energetikai minőségtanúsítványt készítettem egy 35 éve épült családi házról, amit 15 éve felújítottak. A jó karban tartott épület "E", azaz "Átlagosnál jobb" minősítést ért el, a tulajdonos elégedett volt.

Néhány nappal később telefonon keres valaki, állítólag az adott földrajzi terület ingatlanközvetítő szakértője: hogy mertem az épületet "E" osztályba sorolni, amikor a szomszédos panelházak lakásai "B" osztályúak?

Elsőre nem is értettem, mit reklamál oly ingerült hangon, majd megkíséreltem megnyugtatni, de nem jártam eredménnyel, csak ömlött a szájából a szó. Azóta sem hagy nyugodni a gondolat, tököt csak szakember árulhat, lakást meg akárki? Nem várom sem a tulajdonostól, sem a közvetítőtől, hogy értsen egyet az energetikai előírásokkal, ismerje azok  -most már menetrend szerű-, folyamatos változásait, de egy közvetítő legyen már képes arra, hogy az ügyfeleit tájékoztassa! Belegondolt, milyen építési előírások, szokások, építőanyagok voltak 35 éve? Hogyan újítottak fel épületeket 15 éve? A meglévő homlokzati vakolatra raktak 5 cm dryvitot, aztán kész, sokkal többet törődtek burkolatokkal, szaniterekkel. Ezzel szemben az 1-2 éve hőszigetelt panelépületek legalább 10 cm polisztirol hab hővédelmet kaptak, jó esetben egy lakást alul-felül, és három oldalán hasonló fűtött tér határol, egyetlen felületen hűl. Egy családi ház viszont minden irányból védtelen! Ennyit ne tudna az ingatlanközvetítő? Megdöbbentő... de hogy még a magyarázatot sem érti?

Állítólag, a ház reménybeli vevője megrettent a rossz minősítéstől. Úgy látszik, nem látott még  70-80-as években épült családi házat, annak energetikai tanúsítványát. Ha a közvetítők már legalább három épületet bemutattak neki, pontosan tudhatja, mire számíthat, és azt is fel tudja mérni, hogy az "E" minősítés igen jó eredmény, félelemre semmi oka!

Amíg a közvetítők úgy kommunikálják, hogy a tanúsítás felesleges adminisztráció, és csak a pénz lehúzását szolgálja, nehéz lesz segíteni a sötétség oszlatásán!

... írja egyik cikkében a Magyar Napelem Napkollektor Szövetség online újsága.

A hír jó hír, bolond lennék, ha nem örülnék neki! Igaz, hogy nem nagy falat jut belőle egy energetikai szakértőnek, hiszen tavaly is, az augusztus 27.-től szeptember 7.-ig ( 12 naptári nap!!!, ki mondta, hogy dolgozni kizárólag munkanap, és nappal lehet?) megnyitott ZBR-pályázaton 1084 pályázó nyert el 1-1.5 MFt vissza nem térítendő támogatást, kb. a beruházás 40 %-ának mértékéig. Nagy összeg annak, aki elnyeri, de még  nagyobb annak, aki nem! (Ők voltak többen - nagyságrenddel!) A rendelkezésre álló idő rendkívül kevés, -a negyedik bekezdésben listáztam a főbb tennivalókat - csak az tud komplett pályázati anyagot benyújtani, aki már most készen áll mindennel,  a hivatalosan még nem közölt tartalmi és formai előírásoknak rendre megfelelő pályázatával! Van ilyen? Vélhetően van -különben nem lenne téma! -, bár könnyebb lenne nélkülük, akkor mindenki egyenlő eséllyel indulna!

Mondtam, nem nagy falat: a nagyságrendben ezer-másfélezer Millió forintból a közreműködő (kb. hétezer fős) energetikai szakértői kar díja tán 15-20 Millió Forintra, ha kijön, az auditálásra jogosultak mindegyikére jut vagy3000 Ft. Ennyiért vállal ma egy szakértő mérnök egy legalább 3 napos intenzív munkát több hónapos örökös készenlét mellett? Valószínűbb, hogy legfeljebb a kollégák 1 %-a juthat ezúton évi egyetlen munkához, melynek, mondjuk 300 eFt-os számlaértékéből tisztán megmarad 100 eFt. (Az arányok stimmelnek, a becsült összegekből is kitűnik, mit gondolok az egészről...)

Éppen ezen rágódva jutottam el a cikk következő mondataihoz, lehet, hogy egy összefüggéshez?: "A lakosság érdeklődése év közben is folyamatos a pályázatíró, pályázati tanácsadó cégeknél. Ezzel együtt nem jellemző, hogy a pályázat elkészítését       profira   bízná a lakosság...." Kulcsmondat!

-Tehát profi az, akinek valahonnan szólnak, hogy pajtás, ideje ébredezni, győzzed meg a leendő partnert, szereztessed be a hivatalos iratokat, készíttessed el a terveket, auditáld az épületet és a betervezett berendezéseket, igazold a beruházás indokoltságát, hatékonyságát, megtérülését,  töltsed ki a még meg sem jelent űrlapokat -semmiképp ne az előző pályázat mintájára! - és, mire mindezzel végzel, éppen be is adhatod a pályázatot, a siker garantált!

. És profi az, aki előre tudja, hogy az éves bevétele fedezni fogja, sok egyéb terhe mellett a pályázat kihirdetése után még ráadásnak után - dobott kötelezettségek, pl. egységesen magas összegű szakmai felelősségbiztosítás évi 200-250 eFt-os díját is. Az ember -csak úgy szórakozásból- ilyesmit nem kötöget!

Mindez akár úgy is összegezhető, hogy aki pályázatbeadó profihoz fordul (pl. tavaly az az ezervalahány ügyfél), garantáltan győz, aki meg energetikai szakértőhöz, törvényszerűen veszít, mert a feltételek nyilvánossá tétele, és a befogadás zárása között nincs elegendő idő a tisztességes munkára, a kiegészítésként, utólag szabott feltételek teljesítésére, meg lehet, hogy mód sincs...

Fenntartható várak…

Az én házam az én váram?

Elnézést a türelmetlenektől, messziről futok neki a témának!

Kezdő mérnök koromban –ismerős, szomszéd várúr közbenjárásával- eljutottam a Kelet-Ausztriai Gutenberg várba. A vár 1185-ben épült, az 1200-as évek végétől folyamatosan a Stubenbergek lakják. Az utóbbi századokban túl nagy hadászati jelentősége nem volt, a második világháború is megkímélte, egyetlen tűzeset okozott nagyobb kárt az épületben.

 Látogatásomkor a vár úrnője  -30-as évei végén járó, csinos asszony-,  éppen a vár előterében, egy kerti asztalnál, farmerban, és mell alatt megkötött kockás ingben egy angol krimit olvasott. Az asztalon frissen szedett kerti csokor. Kedvesen elbeszélgetett velünk, később a vár egy részét is megmutatta.

A földszinti, hatalmas tér konyhaként szolgált a régi világban, berendezése-majdnem hiánytalanul – és működőképesen- a helyén, hogy ne tűnjön túl rendezettnek, az egyik sarokban a család sífelszerelései összehordva, nemrég jöttek meg a sí-szabadságról, még nem volt idő elrendezni. Az emeletet lakták ténylegesen, - ami kívülről nézve nem látszott - a mai igényeknek megfelelő komforttal berendezett, nagypolgárinak mondható lakásban. Volt egy lakatlan szint is, a toronyszoba - kilátása a környező erdőkre, dombokra, ma is emlékeimben él – a gyerekek birodalma volt.

Amiért elővettem ezt a régi történetet, a beszélgetés! A várúrnővel folytatott beszélgetés során szó került síelésről, virágokról, angol krimikről, sőt, még a napi életről, bevásárlásról, főzésről, megélhetésről is. Mindenről, ami egy mai háziasszonyt érdekelhet. A négyfős családból a férjnek volt magas presztízsű foglalkozása, a feleség művészetekkel foglalkozott, a két gyerek még tanult. Pénzt fialó vagyonról nem szólt...

Megfontoltan hozta fel, milyen nehéz megfelelni a felelősségnek, ami a várurat terheli: folyamatosan óvni, fenntartani azt a nemzeti vagyon töredéket, amit ősei, vagy saját lehetőségei az ő gondjára bíztak! Családjuk századokon át lakta, és fenntartotta a várat: ma sincs egy hiányzó zsindely, omló, felázott fal, korhadó gerenda, nem hordták szét, nem kótyavetyélték el a berendezését az idők során. Mindezért áldoztak, dolgoztak, majd’ ezer éve folyik a TMK, a tervszerű megelőző karbantartás! Nem nyitották meg a várat múzeumként a közönség előtt, ezért az állam csökkentett mértékben, de tervezhető rendszerességgel hozzájárul a fenntartáshoz.

Hogy mindez hogyan kerül ide?

Munkám jelentős részét tette ki különféle tulajdonosok, mondhatni várurak közösséget szolgáló, nyilvános épületeinek üzemeltetése. Manapság is épületekkel foglalkozom, bár ezek jóval kisebbek, inkább lakóház, lakás jellegűek. Egyetlen „várúr” számára sem volt evidencia, hogy kötelessége a létesítmény hosszú távú jó karban tartása, állapotának, működőképességének megőrzése!

Ennek a tudománynak, mármint, hogy hogyan kell tervezni egy létesítmény  életciklusát, előre prognosztizálható fenntartási, felújítási feladatait, már ötven évvel ezelőtt is gazdag szakirodalma volt.  Magam is próbálgattam több tíz éven keresztül elhinteni ezen gondolatok magvait –eredménytelenül-. talán napjainkban válik szemponttá a tervezés, tanúsítás kapcsán. Munkámban egyetlen egyszer sem találkoztam egy épület tervezését, építését előkészítő iratok között annak mérlegelésével, hogy az épület fenntartható lesz-e, s ha igen, milyen áron? Középtávú fenntartási-, fejlesztési tervekben sem szerepelt, hogy milyen összeg szükséges a szinten tartáshoz: jutott, ami maradt!

Közhely, hogy az állam rossz tulajdonos, nem ezen kívánok most rugózni.

Gyakori az is, ha valaki megbízásból gazdálkodik más ( privát-, vagy társasági-) vagyonával, lazább, mint ha az a sajátja lenne.

De hogy maradhat el családi házak, lakások építésénél a valódi szükségletre, az életciklusra való tervezés? Rendre találkozom olyan magántulajdonú épületekkel, ahol már a tervezés idején sem tudták felmérni a valós igényeket, és lehetőségeket!  Képtelenek voltak saját maguknak feltenni, vagy megválaszolni az alapvető kérdéseket – és a jelek szerint ebben tervezőjük sem segített:

-         milyen céllal építkezem, mekkora családdal, hogyan szeretnénk majd ott élni, idővel milyen változások várhatók az összetételben?

-         milyen távlatokra szól a terv, 5 év, vagy 25, szempont-e, hogy majdan, ha továbblépnék, forgalomképes legyen?

-         mit enged meg a büdzsém anyagválasztásban, felszerelésben, méretben, minőségben, építésben, üzemeltetésben, fenntartásban a tervezett életciklus alatt?

-         milyen életutat remélek magamnak, hosszú távon képes leszek-e fenntartani a házamat, lesz-e elég jövedelmem, mire leszek képes saját két kezemmel, tudom-e pótolni a költségesebb berendezéseket (kazán, hőszivattyú, különleges fűtési-hűtési rendszerek, stb.), ha azok élettartama lejár?

-         milyen fejlesztési kötelezettséggel, lehetőséggel kell számolnom?

Helyettük általában azt mérlegelik, hogyan lehet épülő házuk a legnagyobb, legolcsóbb, és leginkább szomszéd-pukkasztó!

Tömegével találunk túlméretezett lakásokat, házakat (mint ahogy gépkocsiknál is tapasztalom, hogy sokan igyekeznek minél többet kikanyarítani maguknak személyes használatra a közös térből!), több generációra tervezett épületeket, ahol egy percig nem laktak sem ősök, sem leszármazottak.

-         Naponta járok el egy négyszintes villa mellett, igen mutatósnak képzelték el, de a külső vakolás előtt elfogyott a pénz. Idős házaspár lakja, fűtése, takarítása már nem megy, a tető cserepeiből is egyre több hiányzik –egyetlen fiúknak eszébe nem jut hazaköltözni.

-         Ugyancsak gyakran szomorít el a látványa egy kétszintes, szintenként legalább 300 négyzetméteres háznak. Formátlan egy alakzat, négy sorházi lakást rejt, hármat a gyerekeknek, egyet a szülőknek szántak. Mára az öreg papa egyedül maradt, számos kóbor macskával ő lakja a házat. Annak idején a népi építészet emlékeit gondolták megőrizni egy zsúptetővel. Az öreg már saját magát sem látja el rendesen, és 100 km-es körzetben senki nincs, aki a nádfedéshez hozzányúlna.

-         Vadonatúj villa a procc negyed közepén, egyedi igényekre tervezve, hatalmas egy darab, minden széppel-jóval. Sajnos, nem ígérhetem, hogy húsz év múlva arra járok, elsiratni majd azt is.

-         Vadonatúj villa a külvárosban, igazi „sarokház”. Homlokzatának             dísze 14 db split klíma kültéri egysége. Ja kérem, ha valaki megengedheti… Lehet, hogy a tulajnak megtetszett az egykori Ipari Minisztérium a Széna téren?

Tömegével találunk olyan házakat, lakásokat, melyeket drága pénzért, jó anyagokból építettek – rosszul! Gyenge minőségű volt a terv, a tervező nem volt a szakma mestere, nem értett az anyagokhoz, épszerkhez, hőtanhoz, statikához, nem volt szépérzéke, türelme, ideje, ahogy tetszik. A kivitelező újított, elég, ha egy apró részletet csinált a saját feje szerint, vagy nem tudott mérni, nem ismerte a vízszintet, függőt…

-         egy 80 négyzetméteres családi házon a padlásfödém a vízszintestől helyenként 8 cm-t hibázott.

-         az épület díszének számító ács- és épületasztalos szerkezetek, külső faburkolatok, zárt loggiák kívülről elérhetetlenek lettek. Állványozni kellett volna a rendszeres karbantartásukhoz, inkább elhagyták.

-         Ytong homlokzati falra rávezette az összes csapadékot a falszigetelés fölé nyúló, vagy rossz lejtéssel épített terasz/járdaburkolat.

Meséljek még példákat?  Felesleges! Nem érnék a végére! Ami a lényeg: ezeknek az épületeknek az értéke nem annyi, amit szellemben, anyagban, munkában belepakoltak, ténylegesen kifizettek, hanem csak annyi, ami egy lelkiismeretes selejtezés, leírás után megmarad, amennyiért vevőt találhat.

 100.000 MFt így olvad a kezünkben 30.000  MFt értékké!

Így porlad a nemzeti vagyon!

Hol van a várurak, várúrnők felelősségtudata - mert a felelősség szempontjából mindegy, hogy egy majd 900 éves, történelmi épületről, vagy egy 45 m2-es panellakásról van szó - ? Nem kellene erre száz éveket várni!

Háromszoros HURRÁ-val kezdeném, mégpedig azon okból, hogy ismét lehet (lehet?) pályázni energetikai fejlesztésekre. Mégsem teszem! Megpróbálom személyes, elfogult véleményem, és indulataim nélkül elmondani, miért:

1. Korábbi tapasztalatok alapján világos volt, hogy az újkori pályázatoknál annak, és csak annak lehet sikere, aki az első beadási napon benyújtja pályázatát, mégpedig elfogadható tartalommal, és formában. Tehát a sikeres pályázat kulcsa a gondos előkészítés!

- ehhez tudni kell időben, mire és hogyan lehet majd egyszer pályázni,

- időben el kell tudni dönteni, megfelel-e a pályázó a majd megszülető feltételeknek,

- a fejlesztés mikéntjének eldöntéséhez előre el kell készíttetni a létesítmény energetikai auditját, lehetőleg úgy, hogy a majd megjelenő pályázati feltételeknek tartalomban és formában megfeleljen,

- el kell készíttetni a műszaki terveket, ha engedélyek is szükségeltetnek, akkor azt is elő kell készíteni, hogy ha élesbe fordul az ügy, ne legyen akadálya az engedélyezésnek,

- vagy a közbeszerzésre kell felkészülni, vagy 3 független kivitelezői ajánlatot kell bekérni a munkákhoz, a legkedvezőbbet kiválasztva, pedig előszerződést kell kötni a reménybeli kivitelezővel,

- be kell szerezni a felhasználni kívánt anyagok, berendezések tanúsítványait, és ellenőrizni, hogy a később majd megjelenő kiírásban foglalt paramétereknek megfelelnek-e.

- ha minden együtt van, érdemes felmelegíteni a kapcsolatot egy profi pályázatíróval, hogyha egyszer majd, netán, esetleg... hát akkor legyen tettre kész.

Mindezek teljesítése nem lenne ördöngősség, ha rendelkeznénk jóstehetséggel, jövőbe látó képességgel. Ajánlatot a tervező, auditor, kivitelező is szívesen ad saját üzleti veszélyére, de azt elvárni, hogy hozomra munkát is végezzen? Az esetek többségében ugyanis kijelenti a pályázó, hogy fizet, de csak akkor, ha nyer!

Egyébként a fent leírt előkészületek időigénye inkább hónapokban mérhető, mint napokban - amennyi manapság rendelkezésére áll egy mezei pályázónak a kiírás megjelenése, és a meghirdetett befogadás első napja között.

2. Minden elismerés a pályázati kiírások, feltételek és mellékleteik megszerkesztőinek, valóban hatalmas munka! Nem is tudom, lehet-e egyetlen fejben egy-egy pályázatot összefogni, ismerni, nemhogy megalkotni? Ezeket a lehetőségeket mindenki nagyon várja, érthető az igyekezetük is, hogy mielőbb megjelenhessenek. Megengedem, egyszer-egyszer becsúszhat egy hiba no, de ennyit módosítani...

- a beadás napja előtt 3 nappal változott a melléklet több táblázata is. Ráadásul ezekbe a táblázatokba adatot importálni nem lehet -a technika nem engedi-, ezért elölről kell kezdeni  a kapcsolódó anyagokkal együtt. Ha valaki ebben megkeveredne, az már ok a kizárásra. Érdemes lenne szakértő szemmel megvizsgálni néhány táblát, annyira túlbonyolították, hogy a képernyőn már nem követhető, kinyomtatni meg nem lehet! Gratula annak, aki ebben nem ejt hibát!

- a Pályázati Felhívás megjelenése nem jelenti azt, hogy a pályázókat valóban képbe hozták volna, több melléklet, követelmény feltöltése később történik meg! Ennek következtében több közreműködő menet közben kénytelen feladni, vagy, ami még rosszabb... de erről külön. Például az egyik pályázatnál utólag csatolták az u.n. V. mellékletet, ami a különféle közreműködői szerződések tartalmi, és formai követelményeit rögzíti. Az auditortól pl. megkövetelendő, hogy 50 millió Forint  értékhatárú felelősségbiztosítással rendelkezzen!A felelősségbiztosítás megléte természetes, de az értékhatár? Egy auditor, egy tanúsító munkájának 80 %-a "kis ügy", lakás-, épület energetikai tanúsítása, ezekkel a megbízókkal -rendeletben szabályozott munkadíjjak- nem lehet megfizettetni egy felelősségbiztosítást! A maradék 20 % pályázatokban való közreműködés, ez meg -főképp akár éves halasztott fizetés mellett-, hogyan hozhatná be az évi 200.000.- Ft biztosítási díjat? Ha mindez az elején ismert, az auditor bele sem kezd, ha meg már elkezdte, "fut a pénze után". Ha észnél van, itt inkább megáll, egyre gyakrabban fordul elő ugyanis, hogy az meghirdetett beadási időpontra már kilövik alóla a pályázatot!

Konklúzió: Nem elég a több, mint 40 év mérnöki, 25 év szakértői, "szeplőtlen" múlt, a gyakorlat, a tapasztalat, az, hogy a kiíró a honlapján auditorként tart nyilván, késznek kell lennem arra is, hogy bármikor bohócot csináljanak belőlem -hiszen a pályázóknak én adom az arcomat, anyagilag pedig késznek kell lennem arra, hogy pár százezer forintot akármikor feláldozzak a bürokrácia oltárán! Ez így nem nekem való, sért a felszólítás:

Kispályások, félre az útból!

Van, aki már érti e fogalmat, van, aki csak majd...aztán majd jönnek a sorban azok is, akik a tárgyi feltételeit teremtik meg?!

Mert, hogy egy Tanúsítvány mitől lesz hiteles? Attól, hogy szerzője hitelt érdemlően a nevére vette: ezek a megállapítások, számértékek, minősítés mind-mind őtőle származnak, hamisításnak, csalásnak nincs lehetősége! Ez volt! Új szelek fújnak,

2013 Január 1-től egy Tanúsítvány attól, és kizárólag attól lehet hiteles, ha azon szerepel egy központi nyilvántartás által kiadott kódszám, és magát a tanúsítványt is a központi nyilvántartásból nyomtatja ki a Tanúsító, és ha egyetért vele, még alá is írhatja. (Bár ezek után nem kellene az iratot inkább "Hitelesített Hiteles Tanúsítvány"-nak nevezni?)

Ehelyütt írtam már, hogy egykoron magam is ábrándoztam valami hasonló eljárásról, minden győzködés nélkül tudom nélkülözhetetlenségét, hasznát, ha értelmesen csinálják... De így?!

Ma december 28.-a van, meg nem mondom, hány teljes értékű munkanap van hátra január elsejéig, de

- az e-tanúsítás, mint szolgáltatás még hírként sem szerepel az ügyfélkapu honlapján, nem hogy működne már, legalább demo szinten.

- az e-építés honlapon is csak hivatkozás olvasható a tevékenységre, de az ugyancsak hivatkozott segédlet sehol.

Január 1. éppolyan napja az évnek, mint a többi, sőt... miért ne lehetne egy többmilliós munkám leadási határideje?

Kitől kérhetek kártérítést, kötbért?

A MEGLEPETÉS

kellemesebb meglepetés nem is érhetett volna: múltkori, a tájékoztatás felelősségét emlegető posztom után mit találtam ma a hírek között?

Szepesi Anita nevével ismét megjelent az általam kifogásolt cikk a Napi Gazdaság online oldalán...

Csak, hogy micsoda különbség! Címe: Átverés a zöld ingatlan? A szövegben pedig semmi félreérthető, vagy félreértett utalás az épületek energiatanúsítására! Köszönöm a szerzőnek! Ezek szerint, így is lehet!

Fenntartható várak…

Az én házam az én váram?

Elnézést a türelmetlenektől, messziről futok neki a témának!

Kezdő mérnök koromban –ismerős, szomszéd várúr közbenjárásával- eljutottam a Kelet-Ausztriai Gutenberg várba. A vár 1185-ben épült, az 1200-as évek végétől folyamatosan a Stubenbergek lakják. Az utóbbi századokban túl nagy hadászati jelentősége nem volt, a második világháború is megkímélte, egyetlen tűzeset okozott nagyobb kárt az épületben.

 Látogatásomkor a vár úrnője  -30-as évei végén járó, csinos asszony-,  éppen a vár előterében, egy kerti asztalnál, farmerban, és mell alatt megkötött kockás ingben egy angol krimit olvasott. Az asztalon frissen szedett kerti csokor. Kedvesen elbeszélgetett velünk, később a vár egy részét is megmutatta.

A földszinti, hatalmas tér konyhaként szolgált a régi világban, berendezése-majdnem hiánytalanul – és működőképesen- a helyén, hogy ne tűnjön túl rendezettnek, az egyik sarokban a család sífelszerelései összehordva, nemrég jöttek meg a sí-szabadságról, még nem volt idő elrendezni. Az emeletet lakták ténylegesen, - ami kívülről nézve nem látszott - a mai igényeknek megfelelő komforttal berendezett, nagypolgárinak mondható lakásban. Volt egy lakatlan szint is, a toronyszoba - kilátása a környező erdőkre, dombokra, ma is emlékeimben él – a gyerekek birodalma volt.

Amiért elővettem ezt a régi történetet, a beszélgetés! A várúrnővel folytatott beszélgetés során szó került síelésről, virágokról, angol krimikről, sőt, még a napi életről, bevásárlásról, főzésről, megélhetésről is. Mindenről, ami egy mai háziasszonyt érdekelhet. A négyfős családból a férjnek volt magas presztízsű foglalkozása, a feleség művészetekkel foglalkozott, a két gyerek még tanult. Pénzt fialó vagyonról nem szólt...

Megfontoltan hozta fel, milyen nehéz megfelelni a felelősségnek, ami a várurat terheli: folyamatosan óvni, fenntartani azt a nemzeti vagyon töredéket, amit ősei, vagy saját lehetőségei az ő gondjára bíztak! Családjuk századokon át lakta, és fenntartotta a várat: ma sincs egy hiányzó zsindely, omló, felázott fal, korhadó gerenda, nem hordták szét, nem kótyavetyélték el a berendezését az idők során. Mindezért áldoztak, dolgoztak, majd’ ezer éve folyik a TMK, a tervszerű megelőző karbantartás! Nem nyitották meg a várat múzeumként a közönség előtt, ezért az állam csökkentett mértékben, de tervezhető rendszerességgel hozzájárul a fenntartáshoz.

Hogy mindez hogyan kerül ide?

Munkám jelentős részét tette ki különféle tulajdonosok, mondhatni várurak közösséget szolgáló, nyilvános épületeinek üzemeltetése. Manapság is épületekkel foglalkozom, bár ezek jóval kisebbek, inkább lakóház, lakás jellegűek. Egyetlen „várúr” számára sem volt evidencia, hogy kötelessége a létesítmény hosszú távú jó karban tartása, állapotának, működőképességének megőrzése!

Ennek a tudománynak, mármint, hogy hogyan kell tervezni egy létesítmény  életciklusát, előre prognosztizálható fenntartási, felújítási feladatait, már ötven évvel ezelőtt is gazdag szakirodalma volt.  Magam is próbálgattam több tíz éven keresztül elhinteni ezen gondolatok magvait –eredménytelenül-. talán napjainkban válik szemponttá a tervezés, tanúsítás kapcsán. Munkámban egyetlen egyszer sem találkoztam egy épület tervezését, építését előkészítő iratok között annak mérlegelésével, hogy az épület fenntartható lesz-e, s ha igen, milyen áron? Középtávú fenntartási-, fejlesztési tervekben sem szerepelt, hogy milyen összeg szükséges a szinten tartáshoz: jutott, ami maradt!

Közhely, hogy az állam rossz tulajdonos, nem ezen kívánok most rugózni.

Gyakori az is, ha valaki megbízásból gazdálkodik más ( privát-, vagy társasági-) vagyonával, lazább, mint ha az a sajátja lenne.

De hogy maradhat el családi házak, lakások építésénél a valódi szükségletre, az életciklusra való tervezés? Rendre találkozom olyan magántulajdonú épületekkel, ahol már a tervezés idején sem tudták felmérni a valós igényeket, és lehetőségeket!  Képtelenek voltak saját maguknak feltenni, vagy megválaszolni az alapvető kérdéseket – és a jelek szerint ebben tervezőjük sem segített:

-         milyen céllal építkezem, mekkora családdal, hogyan szeretnénk majd ott élni, idővel milyen változások várhatók az összetételben?

-         milyen távlatokra szól a terv, 5 év, vagy 25, szempont-e, hogy majdan, ha továbblépnék, forgalomképes legyen?

-         mit enged meg a büdzsém anyagválasztásban, felszerelésben, méretben, minőségben, építésben, üzemeltetésben, fenntartásban a tervezett életciklus alatt?

-         milyen életutat remélek magamnak, hosszú távon képes leszek-e fenntartani a házamat, lesz-e elég jövedelmem, mire leszek képes saját két kezemmel, tudom-e pótolni a költségesebb berendezéseket (kazán, hőszivattyú, különleges fűtési-hűtési rendszerek, stb.), ha azok élettartama lejár?

-         milyen fejlesztési kötelezettséggel, lehetőséggel kell számolnom?

Helyettük általában azt mérlegelik, hogyan lehet épülő házuk a legnagyobb, legolcsóbb, és leginkább szomszéd-pukkasztó!

Tömegével találunk túlméretezett lakásokat, házakat (mint ahogy gépkocsiknál is tapasztalom, hogy sokan igyekeznek minél többet kikanyarítani maguknak személyes használatra a közös térből!), több generációra tervezett épületeket, ahol egy percig nem laktak sem ősök, sem leszármazottak.

-         Naponta járok el egy négyszintes villa mellett, igen mutatósnak képzelték el, de a külső vakolás előtt elfogyott a pénz. Idős házaspár lakja, fűtése, takarítása már nem megy, a tető cserepeiből is egyre több hiányzik –egyetlen fiúknak eszébe nem jut hazaköltözni.

-         Ugyancsak gyakran szomorít el a látványa egy kétszintes, szintenként legalább 300 négyzetméteres háznak. Formátlan egy alakzat, négy sorházi lakást rejt, hármat a gyerekeknek, egyet a szülőknek szántak. Mára az öreg papa egyedül maradt, számos kóbor macskával ő lakja a házat. Annak idején a népi építészet emlékeit gondolták megőrizni egy zsúptetővel. Az öreg már saját magát sem látja el rendesen, és 100 km-es körzetben senki nincs, aki a nádfedéshez hozzányúlna.

-         Vadonatúj villa a procc negyed közepén, egyedi igényekre tervezve, hatalmas egy darab, minden széppel-jóval. Sajnos, nem ígérhetem, hogy húsz év múlva arra járok, elsiratni majd azt is.

-         Vadonatúj villa a külvárosban, igazi „sarokház”. Homlokzatának             dísze 14 db split klíma kültéri egysége. Ja kérem, ha valaki megengedheti… Lehet, hogy a tulajnak megtetszett az egykori Ipari Minisztérium a Széna téren?

Tömegével találunk olyan házakat, lakásokat, melyeket drága pénzért, jó anyagokból építettek – rosszul! Gyenge minőségű volt a terv, a tervező nem volt a szakma mestere, nem értett az anyagokhoz, épszerkhez, hőtanhoz, statikához, nem volt szépérzéke, türelme, ideje, ahogy tetszik. A kivitelező újított, elég, ha egy apró részletet csinált a saját feje szerint, vagy nem tudott mérni, nem ismerte a vízszintet, függőt…

-         egy 80 négyzetméteres családi házon a padlásfödém a vízszintestől helyenként 8 cm-t hibázott.

-         az épület díszének számító ács- és épületasztalos szerkezetek, külső faburkolatok, zárt loggiák kívülről elérhetetlenek lettek. Állványozni kellett volna a rendszeres karbantartásukhoz, inkább elhagyták.

-         Ytong homlokzati falra rávezette az összes csapadékot a falszigetelés fölé nyúló, vagy rossz lejtéssel épített terasz/járdaburkolat.

Meséljek még példákat?  Felesleges! Nem érnék a végére! Ami a lényeg: ezeknek az épületeknek az értéke nem annyi, amit szellemben, anyagban, munkában belepakoltak, ténylegesen kifizettek, hanem csak annyi, ami egy lelkiismeretes selejtezés, leírás után megmarad, amennyiért vevőt találhat.

 100.000 MFt így olvad a kezünkben 30.000  MFt értékké!

Így porlad a nemzeti vagyon!

Hol van a várurak, várúrnők felelősségtudata - mert a felelősség szempontjából mindegy, hogy egy majd 900 éves, történelmi épületről, vagy egy 45 m2-es panellakásról van szó - ? Nem kellene erre száz éveket várni!

Bátorság-próba, ha az ember puszta kézzel nyúlkál a méhkasba.

A Magyar Építész Kamara tagsága egyre többet, és egyre hangosabban rágódik azon, mivégre is hozták létre a kamarát, kinek az érdekét szolgálja. Lehet, hogy botorság, amit én bátorságnak hiszek: kívülről beledumálni az ő belső ügyeikbe, hiszen egy másik szakmai köztestület tagságát szaporítom.

Elsőre mondhatnám, maguknak csinálták, megérdemlik! Belegondolva a hasonló szervezetek mechanizmusába, csak-csak működik valami féle kiválasztódás: van, aki hivatalt vállal inkább, de egy sikeres tervező, kivitelező a munkáival törődik szívesebben  - amikor fut a szekér-. Különben is, sokkal kényelmesebb egy szolgálatot elvárni, reklamálni, mint teljesíteni… már csak ilyenek vagyunk. Manapság, amikor a szakma különböző rendű-rangú képviselői főnek a saját levükben, munka alig akad, van idő azon töprengeni, mit csinálhatna –más- jobban. (Kajánkodás: úgy látszik, az ÉTDR nem köti le eléggé az építészek figyelmét!) A választott szervezetekben több-kevesebb aktivitással, lobbival a tűz közelébe kerülhet bárki, szabad a pálya.

Mindez hogy jött elő? Magam is a panaszkodók, lamentálók közé álltam. A helyzetem  olyan, mintha vendégségbe mentem volna egy kerti partira, majd csak jut nekem is néhány falat. Látom is a nagy készülődést, de étel sehol, idővel meg rám is szólnak: hát nem gondoskodtál magadról?

A dolog úgy kezdődött, hogy idén megváltoztak az épületenergetikai tanúsításra vonatkozó rendeletek. Ezek egyike, hogy bevezették a „Hiteles tanúsítvány” rendszerét, amely az irat elektronikus kiállításával egy menetben gondoskodik annak központi adatbankban való elhelyezéséről. Az ügyvitelre vonatkozó rendelkezés enyhén szólva késve jelent meg. A Magyar Építész Kamara korábban segédprogram használatát biztosította tagjai, és „vendégei” számára, a tanúsítvány kiállításához. Ez a program nem illeszkedett a később létrehozott hiteles rendszerhez, nem működött az adatok exportálása. A megoldást először 02.6.-ra, majd 02.20.-ra ígérték, talán 03.20. körül már működni is fog.

Január 1. helyett!!!

Tudom, van más út is az adatbevitelre a „hiteles” rendszerbe, de ha egyszer van segédprogram, akkor miért nincs?

Háromszoros HURRÁ-val kezdeném, mégpedig azon okból, hogy ismét lehet (lehet?) pályázni energetikai fejlesztésekre. Mégsem teszem! Megpróbálom személyes, elfogult véleményem, és indulataim nélkül elmondani, miért:

1. Korábbi tapasztalatok alapján világos volt, hogy az újkori pályázatoknál annak, és csak annak lehet sikere, aki az első beadási napon benyújtja pályázatát, mégpedig elfogadható tartalommal, és formában. Tehát a sikeres pályázat kulcsa a gondos előkészítés!

- ehhez tudni kell időben, mire és hogyan lehet majd egyszer pályázni,

- időben el kell tudni dönteni, megfelel-e a pályázó a majd megszülető feltételeknek,

- a fejlesztés mikéntjének eldöntéséhez előre el kell készíttetni a létesítmény energetikai auditját, lehetőleg úgy, hogy a majd megjelenő pályázati feltételeknek tartalomban és formában megfeleljen,

- el kell készíttetni a műszaki terveket, ha engedélyek is szükségeltetnek, akkor azt is elő kell készíteni, hogy ha élesbe fordul az ügy, ne legyen akadálya az engedélyezésnek,

- vagy a közbeszerzésre kell felkészülni, vagy 3 független kivitelezői ajánlatot kell bekérni a munkákhoz, a legkedvezőbbet kiválasztva, pedig előszerződést kell kötni a reménybeli kivitelezővel,

- be kell szerezni a felhasználni kívánt anyagok, berendezések tanúsítványait, és ellenőrizni, hogy a később majd megjelenő kiírásban foglalt paramétereknek megfelelnek-e.

- ha minden együtt van, érdemes felmelegíteni a kapcsolatot egy profi pályázatíróval, hogyha egyszer majd, netán, esetleg... hát akkor legyen tettre kész.

Mindezek teljesítése nem lenne ördöngősség, ha rendelkeznénk jóstehetséggel, jövőbe látó képességgel. Ajánlatot a tervező, auditor, kivitelező is szívesen ad saját üzleti veszélyére, de azt elvárni, hogy hozomra munkát is végezzen? Az esetek többségében ugyanis kijelenti a pályázó, hogy fizet, de csak akkor, ha nyer!

Egyébként a fent leírt előkészületek időigénye inkább hónapokban mérhető, mint napokban - amennyi manapság rendelkezésére áll egy mezei pályázónak a kiírás megjelenése, és a meghirdetett befogadás első napja között.

2. Minden elismerés a pályázati kiírások, feltételek és mellékleteik megszerkesztőinek, valóban hatalmas munka! Nem is tudom, lehet-e egyetlen fejben egy-egy pályázatot összefogni, ismerni, nemhogy megalkotni? Ezeket a lehetőségeket mindenki nagyon várja, érthető az igyekezetük is, hogy mielőbb megjelenhessenek. Megengedem, egyszer-egyszer becsúszhat egy hiba no, de ennyit módosítani...

- a beadás napja előtt 3 nappal változott a melléklet több táblázata is. Ráadásul ezekbe a táblázatokba adatot importálni nem lehet -a technika nem engedi-, ezért elölről kell kezdeni  a kapcsolódó anyagokkal együtt. Ha valaki ebben megkeveredne, az már ok a kizárásra. Érdemes lenne szakértő szemmel megvizsgálni néhány táblát, annyira túlbonyolították, hogy a képernyőn már nem követhető, kinyomtatni meg nem lehet! Gratula annak, aki ebben nem ejt hibát!

- a Pályázati Felhívás megjelenése nem jelenti azt, hogy a pályázókat valóban képbe hozták volna, több melléklet, követelmény feltöltése később történik meg! Ennek következtében több közreműködő menet közben kénytelen feladni, vagy, ami még rosszabb... de erről külön. Például az egyik pályázatnál utólag csatolták az u.n. V. mellékletet, ami a különféle közreműködői szerződések tartalmi, és formai követelményeit rögzíti. Az auditortól pl. megkövetelendő, hogy 50 millió Forint  értékhatárú felelősségbiztosítással rendelkezzen!A felelősségbiztosítás megléte természetes, de az értékhatár? Egy auditor, egy tanúsító munkájának 80 %-a "kis ügy", lakás-, épület energetikai tanúsítása, ezekkel a megbízókkal -rendeletben szabályozott munkadíjjak- nem lehet megfizettetni egy felelősségbiztosítást! A maradék 20 % pályázatokban való közreműködés, ez meg -főképp akár éves halasztott fizetés mellett-, hogyan hozhatná be az évi 200.000.- Ft biztosítási díjat? Ha mindez az elején ismert, az auditor bele sem kezd, ha meg már elkezdte, "fut a pénze után". Ha észnél van, itt inkább megáll, egyre gyakrabban fordul elő ugyanis, hogy az meghirdetett beadási időpontra már kilövik alóla a pályázatot!

Konklúzió: Nem elég a több, mint 40 év mérnöki, 25 év szakértői, "szeplőtlen" múlt, a gyakorlat, a tapasztalat, az, hogy a kiíró a honlapján auditorként tart nyilván, késznek kell lennem arra is, hogy bármikor bohócot csináljanak belőlem -hiszen a pályázóknak én adom az arcomat, anyagilag pedig késznek kell lennem arra, hogy pár százezer forintot akármikor feláldozzak a bürokrácia oltárán! Ez így nem nekem való, sért a felszólítás:

Kispályások, félre az útból!

Panaszra semmi ok? Ma reggeltől már elérhető az e-tanúsítás szolgáltatás. Felhasználóbarát megoldás lett volna, ha egy gombnyomással ki is tudnánk nyomtatni, miket írtunk az adatlapra!

...sajnos nem tündökölhetek, kevésnek bizonyult a számítógépes technikai tudásom! Pedig mindennel próbálkoztam, hogy ellopjam -nem doktori értekezéshez, csak itt, a blogban való bemutatáshoz - tisztelt kollégám, Szabadi Ferenc József tanulmányát.

Maradok az egyszerű ajánlásnál, és hivatkozásnál. Aki kedveli az interaktív kalandregényeket, nem fog unatkozni! Bár nincs benne autós üldözés, pisztoly-, vagy kardpárbaj, de véresen izgalmas a téma: mire képes a pára, a nedvesség ellenünk -pontosabban lakásunk, épületünk ellen-, és hogy mi mire lehetünk képesek mindezek védelmében. Aki már látott belső falfelületen folydogáló vizet, penészt a falsarokban, érti, mire gondolok!

A tanulmány kimerítő részletességgel foglalkozik a témával, kollégáinknak sem árt egy kis ismétlés, de a Szerző reményei szerint laikusok is követhetik gondolatmenetét. A téma aktualitását az adja, hogy egyre gyakrabban kerül sor nyílászárók cseréjére, eredeti, jól funkcionáló falszerkezetek fizikájának utólagos hőszigeteléssel való megváltoztatására. Ráadásul, amíg általában a laikus tulajdonos, lakó első szóra érti ezen beavatkozások szakértői indoklását (de már nem tudjuk ugyan olyan egyszerűen elmagyarázni a lábazat, padló, pince-, vagy padlásfödém hőháztartásban való szerepét sem!!!), a párával kapcsolatos veszélyeket már nem tudják felmérni. (Néha még a szakmabeliek sem...)

Semmi gond, az épület mindig tudja a fizikát!

(Vagy talán éppen ez a gond?!)

Az ajánlott tanulmány két részes, az itt megadott címről elérhető a teljes anyag:

http://www.gyorshazak.extramobilhazak.hu/mernokszerkezetek-paradiffuzio.html

Sok sikert a Szerzőnek, Olvasónak!

Tanulj Tinó, Ökör lesz belőled!

-         lett volna az alcíme a „Hát Ökör, az vagyok-e?” című posztnak, sajnos a gépnek nem tetszett, egyszerűen elhagyta. Nem baj, majd most…

A vonatkozó EU-direktívák fejlődése kötelezően magával hozza a hazai szabályozás fejlesztését. (2010/31/EU) Legutóbb a 105/2012.(V.30.) Kormányrendelettel módosított 176/2008.(VI.30.) Kormányrendeletről, pontosabban a változásokról volt szó. A kormányrendelet (mit?) után most a miniszteri rendelet (hogyan?) kerül sorra.

A 7/2006.(V.24.) TNM rendeletet a 40/2012.(VIII.13.) BM. rendelet módosítja. Tehát tanulhatunk esmegest, szakadatlan szakadásig.

Azért a helyzet nem olyan riasztó: jó volt az a TNM-rendelet, jobbára csak apróságok, finomítások történtek. Az alkalmazásnál persze figyelni kell ezekre az apró módosításokra is, de vélhetően ezek hamarosan átvezetésre kerülnek a számítóprogramokban. Ami említésre méltó:

-          bővült a fogalom-meghatározások köre, érdemes aprólékosan átböngészni. (Az „Összetett energetikai jellemző” itt helyesen került meghatározásra!)

-         pontosították azon épületek körét, melyre korábban az 1000 m2-t meghaladó alapterület esetén kiemelten kellett foglalkozni a megújuló energiák használatának lehetőségével.

-         A rendelet I. Követelményértékek című melléklete egy új, V. fejezettel egészült ki!

Az épületgépészeti rendszerekkel kapcsolatos követelmények megjelenésével mindenképpen egyet kell érteni, de csak néhány tanúsítás után tudok majd arról beszámolni, hogyan működik ez az újítás.

            Egyelőre nem világos, hogy az V. fejezet csak akkor alkalmazandó-e,

            ha a Korm.rend. 2. melléklete szerinti adatlap kitöltésére kerül sor.

Remélem, a tapasztalás hamarosan megszünteti a kétségeimet!

Hurrá, Pályázunk!

Október 12-én híre ment, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (forrásmaradványra) hajlandó újabb KEOP pályázatokat befogadno megújuló energia hasznosítása tárgyában. Az információra a Pajtás Újságban, az Ifjúsági Magazinban és az Ebtenyésztők lapjában is rátaláltunk. Időben be is nyújtottuk anyagainkra mind a 18 pályázni szándékozott projektre. Ne erőlködjetek, a pályázat 25-én már lezárult. A zárásról egy-két szakmai netes újság is megemlékezett.

(A szöveg végén illik jelezni, hogy hirdetés, élc, vagy vicc, ide nem találtam a megfelelő jelet: :-(

Egyik megbízóm mesélte, hogy előttem már három "tanúsító" is dolgozott neki. Meglepte, hogy én elmentem a házat megnézni, méregettem, ellenőriztem a terv és a valóság megfelelőségét, kérdezgettem, a nyílászárókkal is eljátszadoztam, majd másnap kezébe adtam a teljes tanúsítvány/mellékletei csomagot, hitelesítve. Ahogy mondta, korábban faxon átküldött alaprajzokból történt a "szakértés", az egy lapos tanúsítványt pedig postán kapta meg. (Készítője még utólag sem volt kíváncsi, áll-e az a ház egyáltalán?!)

Nem kétlem, így megéri a rendeletben rögzített díjért dolgozni, csak éppen az ilyen csalók miatt mindannyiunk becsülete úszik el! Hiába, ha nem érti a Megbízó, miért vagyunk, nem is tudja számon kérni a munkánkat!

Legfeljebb marha! Tanulnom kell még! Most éppen, vagy megint, rendeleteket. Készültem én erre, mióta olvastam a 2010/31 EU direktívát. Próbálkoztam is annak idején, hogy minél többen, minél alaposabban megismerhessük az abban foglaltakat. Akkor azzal szereltek le, hogy nem aktuális: majd a hazai szabályozás, az lesz az igazi!

A 176/2008.(VI.30.) Kormányrendeletet a hivatkozott Direktívához való igazodás jegyében a 105/2012.(V.30.) Kormányrendelet módosította.

Hogy jövök én ahhoz, hogy egy kormányrendeletet bíráljak? Így!

Nem említek minden módosítást, többségük valójában pontosítás, a jobb értelmezhetőséget szolgálja.

-          Felére csökkent az alapterületi korlát, melyet meghaladva a „hatósági rendeltetésű, állami tulajdonú épületek” kiemelt energetikai szempontú figyelmet követelnek.

-          A „becsült gazdasági élettartam” mind épületekre, mind épületelemekre, valamint a „költségorientált szint” bekerült a rendelet fogalomkörébe.

-          Az „önálló rendeltetési egység” meghatározása az új OTÉK szerint történik. Végre, a szakma egyes rendeletei összekacsintanak. Most már csak az ingatlan nyilvántartás és az építéshatósági eljárások szabályozása kellene, hogy köszönő viszonyba kerüljenek jelen rendelettel!

-          „Épület energiahatékonysága: az épület szokásos használatához kapcsolódó energiaszükséglet számított, vagy mért mennyisége, amely többek között magába foglalja a fűtéshez, a hűtéshez, a szellőzéshez, a melegvíz-ellátáshoz szükséges energiát…” Hogyan? A hatékonyság egy energiamennyiség lenne?  Ezt a mondatot vagy nekem, vagy a szerzőjének még meg kellene érteni!

-          A tanúsítás szabályainál már kihagyja a 7/2006.(V.24.)TNM rendeletet, helyette az éppen aktuális miniszteri rendeletre hivatkozik. A rendelet azóta megjelent, 40/2012 (VIII.13.)BM számon, augusztus 28-án lépett hatályba. Beszámolót a következő posztban tervezek .

-          „Új építésű épület esetén a tanúsítvány elkészíttetéséről az építtető gondoskodik a használatbavételi engedély kiadását követő 90 napon belül.” Ez meg mire jó? Megmaradt az a lehetőség, hogy a felelős műszaki vezető kötött tartalmú nyilatkozata, és az eredeti (tervezett) energetikai számítás alapján tanúsítsunk. Három hónap elteltével mire fog emlékezni az a szerencsétlen műszaki vezető, és ki hiszi majd el a nyilatkozatát? –én biztos nem!-

-          Bérletre, eladásra kínálva a reklámban szerepeltetni kell az energetikai minősítést –ha van! Ez így fogalmazva az égvilágon semmire nem kötelez!

-          Adásvételi- és bérleti szerződésben fel kell tüntetni, hogy ezen rendelet szerint kell-e tanúsítványt készíteni, valamint a vevő/bérlő nyilatkozatát, hogy a tanúsítványt átvette. Ez így korrekt és egyértelmű! 2013.01.09. után szerepeltetni kell a tanúsítvány „azonosító kódját” is. Hát ez meg mi a csuda? Csak nem egy elrejtett csapda? Eddig ez a fogalom nem szerepelt, pedig a rendelet a fogalmak magyarázatával kezdődik!

-          A  tanúsítvány összefoglaló lapjának kifüggesztési kötelezettségét kiterjesztették –nagyon helyesen!

-          Részletesen elmagyarázza a módosítás az önálló rendeltetési egység és az épület tanúsítása során történő közös adatfelhasználás részleteit- szerintem, ettől még nem lett világosabb, de majd meglátjuk…

-          ha az energetikai számítás vegyes módszerrel készült (részletes/egyszerűsített), azt tételenként jelölni kell a tanúsítvány összefoglaló lapján. Bonyolult, de elfogadható. Kérdés, ha a programon belül váltogatom a módszereket, az kiírja-e, hogy mikor melyiket használta?

-          „A tanúsítvány javaslatot tartalmaz az épület, vagy önálló rendeltetési egység energiahatékonyságának költségoptimalizált szintjére, vagy költséghatékony növelésére, kivéve, ha az épület, vagy az önálló rendeltetési egység energiahatékonyságának költséghatékony növelésére nincs ésszerű lehetőség a Rend.-ben meghatározott követelményekhez képest.” Ej, be szép mondat, magam is büszke lehetnék rá! A lényeg: de úgy-e, a tanúsító eldöntheti, hogy mi az ésszerű?

-          Az energia-megtakarításra irányuló javaslatban fel kell tüntetni a klf.,  jelentős-, vagy kisebb felújítással cserével, műszakilag megvalósítható intézkedéseket, a vonatkozó minimum követelményeket. Ki kell térni a megújuló energiák felhasználási lehetőségeire, a megvalósítás lépéseire, az aktuális támogatásra, finanszírozásra. A tulajdonos kérésére gazdasági élettartam alatti költséghatékonysági számítás is készíthető. Amennyiben a tanúsítvány nem tartalmaz költséghatékonysági számítást,  fel kell tüntetni, hol kaphat a megrendelő a felújítás gazdaságosságára, hatékonyságára információt. Ez így együtt szép is, jó is, az én gondom, hogy így nem tetszik: Természetesen, valamit lehet számolgatni, de egy valós megoldás tervezői, kivitelezői kompetenciába csúszik át! Volt rá példa, hogy a korrekt számítás érdekében három kivitelezőtől –tanúsítóként- bekértem az ajánlatukat egy adott munkára, azokat kiértékeltem, ajánlást készítettem a megbízó számára, és mire végeztem, a tanúsítványért felszámítható munkadíjból még maradt is (11.000.-!)  Arra is volt példa, hogy a Megbízó a tanúsítvány részét képező (megújuló energia felhasználási lehetőségét bemutató) javaslatot tervként gondolta felhasználni…

-          Végre bekerült a rendszerbe a tanúsítványok minőség-ellenőrzése! Ennek a lépésnek csak örülhetünk! Ami rontja az örömünket: „A tanúsító a tanúsítványt az építésügyet irányító miniszter által kidolgoztatott elektronikus program segítségével állítja ki. …a program egyedi tanúsítvány kódot generál. A tanúsító ezzel az azonosító kóddal ellátott tanúsítványt kap, amely a tanúsítvány hivatalos példányának minősül. …automatikusan bekerül az Országos Építésügyi Nyilvántartásba.” A nevezett program ismerete nélkül csak vaktában lövöldözhetek: mi lesz a drága pénzen vásárolt célprogramjainkkal, mennyire lesznek kompatibilisek? És mi van azzal, aki nem használ számítógépet? Hiába a jogosultsága, nem dolgozhat tovább? Büszkeségemet sem hallgathatom el: valami hasonlót javasoltam magam is a kezdet kezdetén egy, a Mérnökújságban közlésre elfogadott, de soha meg nem jelent cikkemben…

-          A módosítás nem érinti a tanúsítás költségeire vonatkozó előírásokat. No komment!

-          A záró rendelkezésekben ismételten haladékot ad a bérlettel kapcsolatos tanúsítási kötelezésben. Kár! Miért is?

-          A mellékleteken a Rend. nem változtatott.

Összegzésül annyit, hogy az EU-irányelvekkel való lépéstartás indokolt, és hasznos. Ha az én dolgom lett volna a hazai szabályozás kidolgozása, meglehet, ennyire sem jutok vele. Ennek ellenére úgy érzem, nem dolgozta fel kellően a tanúsítás első éveiben összegyűlt tapasztalatokat, sok gondunk maradt megoldatlan. Egyben sokszor felmerült bennem a gyanú, hogy néha a túlzottan megmagyarázó szabályozással nem hogy szakértőnek, de még épeszű felnőttnek sem nagyon tekinti a tanúsítót. Kár, de majd a következő… talán!

Az anyagot az Energetikai Tanúsítvány Menedzselő Rendszer közleménye alapján állítottam össze.

Aki hallja, adja át! Augusztus 27-től fűtéskorszerűsítési pályázat indul, de a keret miatt ez is tiszavirág lesz! Tempó! (ÉMI-honlapról infót!!!

Ha együtt az egész, keressetek meg!Sikerülni fog!