Gyávaság

 

Az előző blog nem tetszik, valami hiányzik belőle!

Méghozzá pont az az élmény, amelyik írásra késztetett… Hogy történhetett?

Az ötvenes-hatvanas évek emlékei kellettek ahhoz, hogy ez a hangulat utolérjen.                      Emlékszik még valaki arra a fogalomra, hogy „vonalas szöveg”? Annak idején „divat” volt nyilvánosság előtt (munkaértekezleten, falugyűlésen, lakógyűlésen, stb.) úgy megszólalni, hogy a szónok először politikai elkötelezettségéről nyilatkozott, csak utána kezdett érdemi mondandójához. Aki ezt nem tanulta meg, vagy nem fért össze elveivel, annak jobb volt meg sem szólalnia. Meg voltunk győződve arról, hogy minden egyes megszólalást valahol, valakik jelentenek, bajt hozva a megfontolatlan szónok fejére.

Egy energetikai szakmai előadás ébresztette fel bennem ezt a réges régi élményt! Egy köztestületünk egyik vezetője azzal kezdte előadását, hogy ami rosszat csak tudott, elmondott az előző kormányról, minden jót pedig az újról. Biztosan igaza van, ő tudja, az ő véleménye… de hogy ennek semmi helye nem volt ott, ahol kilowattokról, napsütéses órák számáról, hőmérlegről kell beszélni.                     Csak nem attól tartott, hogy az ő szavait is jelentik majd valahol?!

Borzalmas!

Ezért hagytam ki az utolsó pillanatban, és ugyanezért pótoltam most, gyávaságomat legyőzve.

És hogy mit várok ettől a bejegyzéstől? Valaki majd csak hozzászól: Hülye vagy öregem, ilyesmi ma nem történhet! … vagy: Biztosan elszundítottál közben, két külön félmondatot kapcsolsz össze magadban, ami soha, sehol nem hangzott el! …vagy: Ugyan már, vén bolond, csak kitaláltad az egészet! …vagy bármit, akármit, csak azt ne, hogy „Ez van!”