Üzenem a Kúriának…
Ha tudom, milyen egyszerű, már előbb üzentem volna! Természetesen, a devizahitelesek megmentéséről van szó. Nem hinném, hogy ezek unikális gondolatok, legfeljebb a csoportosításuk lehet szokatlan. Végtelen boldoggá tenne, hogy ha jogi végzettségűek egyáltalán értenék, amit alább összeszedtem, bár azt nem várom, hogy egyet is értsenek.
A devizahitelezés két, különálló játszma. Az első, az Állam, a Kormány, és a Kereskedelmi Bankok között folyt, folyik. Az első félről nem tudok mit mondani (jót, vagy semmit!), a bankokról viszont tudni kell, hogy egytől-egyig kereskedelmi vállalkozások, első-, második-, és harmadik feladatuk a profitgyűjtés! A hitelezés felfutása időben egybe esett ezen intézmények hazai elszaporodásával, a forgalom növekedése számos székház, fiók építésével- nyitásával járt együtt. Volt helye a profitnak! Most már nem hagyhatják veszni az ingatlanvagyont –értékesíteni nem tudják-, fenntartásuk, üzemeltetésük továbbra is viszi a pénzt! (Felfutott az alkalmazotti létszám is, azzal könnyebben boldogulnak: a felesleget utcára teszik.)
Maga a játszma: a bankok folyamatosan kutatták, miből lehet profitot csinálni, nem gondolom, nem várom, hogy ebben bármi féle erkölcsi, etikai megfontolás szerepelt, vagy szerepelni fog! Számukra határ nem volt! A keretet az ország vezetése határozta meg, mivel, milyen szabályozás mellett üzletelhetnek, és hasznukból milyen mértékben és formában szolgálják meg az engedélyeket. Mondhatni, mindkét fél érdeke ugyan az volt!
A kormánynak vélhetően kellő mértékben kiépített technika (informatika), kellő mennyiségű információ, és számos, kellően felkészült, és tisztességesen megfizetett szakértő állt rendelkezésre, -prognózisok készítésére, kockázatelemzésre, jogi szabályozásra, a működés ellenőrzésére-, lehetősége volt modellezni a 20-30 év futamú ügyletek lehetséges kimeneteleit, a lakosságra veszélyt jelentő kritikus pontokat. Bizonyára, meg is tette- az adózó lakosság pénzéből!
A bankoknak – ugyancsak kellő mértékben kiépített technika (informatika), kellő mennyiségű információ, és számos, kellően felkészült, és tisztességesen megfizetett szakértő állt rendelkezésre, -prognózisok készítésére, kockázatelemzésre, jogi szabályozásra, a működés ellenőrzésére-, lehetősége volt modellezni 20-30 év futamú ügyletek lehetséges kimeneteleit. No meg, a profitjukat veszélyeztető kritikus pontokat. Bizonyára, meg is tették – az ügyfelek pénzéből!
A második játszma a Kereskedelmi Bankok, és az egyes ügyfelek között játszódik.
Ebben a kapcsolatban is elmondható, hogy a bankoknak – kellő mértékben kiépített technika (informatika), kellő mennyiségű információ, és számos, kellően felkészült, és tisztességesen megfizetett szakértő állt rendelkezésre, -prognózisok készítésére, kockázatelemzésre, jogi szabályozásra, a működés ellenőrzésére-, lehetősége volt modellezni a 20-30 év futamú ügyletek lehetséges kimeneteleit. No meg, a profitjukat veszélyeztető kritikus pontokat. Jelzálog-hiteleknél profi vagyonértékelők határozták meg, meddig mehet el a bank, hogy a hitel, és költségeinek megtérülése semmi esetre ne kerüljön veszélybe! Bizonyára, meg is tették –ugyancsak a mi pénzünkből!
Mi állt az ügyfél rendelkezésére? Semmi! A bankoktól kapott információk, hivatalosak, és a csak úgy megsúgottak, reklámok, ügynökök hadának „szelíd” pressziója - szakértelem híján a bankügylet bármely ágában-, nem voltak még csak értelmezhetőek sem, nem hogy segítséget jelenthettek volna! Ezzel szemben volt viszont a remény! A remény abban, hogy a rendszerváltás után végre elindul életük az annyira vágyott „nyugat” irányába. Napjainkban is így van ez, a remény ígéretével tömegeket lehet megvezetni!
Ma már tudjuk: a játszmák mindhárom résztvevője tévedett!
- Tévedett a kormány, mert a mi pénzünkből fizetett szakértői hibásan mérték fel a várható veszélyeket!
- Tévedett a Bank, mert a mi pénzünkből fizetett szakértői, munkatársai hibásan mérték fel a várható veszélyeket!
- Tévedett az ügyfél, méghozzá a legnagyobbat:
mert hiába adózott az államnak, az nem jól válogatta meg szakértőit, akik a díjazásuk fejében semmilyen felelősséggel nem tartoznak. A Bank sem áll helyt az általa meghatározott biztosíték-értékbecslésért. Sem a Bank, sem megfizetett szakértője! (A szakértőknek, cégeknek kellett, hogy legyen felelősségbiztosítása?!)
mert azt hitte, majd egyenrangú partnerként kezelik a bankban: minden jogi eszközt kihasználva, a Bank biztosította saját, megtámadhatatlan pozícióját.
mert azt hitte, hogy egy Európába tartó, töretlenül fejlődő ország polgára, biztos munkalehetőséggel, állással, jövedelemmel, prosperáló vállalkozásokkal, működő (ingatlan-) piaccal, megdönthetetlen értékekkel, stb.
Megoldás? – Most ez van!
Bárki is tévedett, az ügyfél fizet! Fizet az állam helyett –olyasmiért, amit már ezerszer megfizetett-, és fizet a Bank helyett, „aki” profitéhségétől elvakultan hibásan mérte fel a saját kockázatát.
Tanulság –az is van! Ha valaki hitelt akar, technikában, információban, a bank-szakmákhoz kapcsolódó tudományokban legyen gazdagabb, mint az Állam, mint a Bank!
Akkor meg minek neki a hitel?
Megoldás? – Az előre nem látott tehernövekedés akár a felelősség, akár az elért profit arányában is megosztható lenne! Mégis csak más lenne a kép!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.