Kassza!

(első rész)

Most kivételesen nem engem szólítottak fizetésre:

„Hülye leszek egy forintot is kiadni erre a szerencsétlen házra!” –fakadt ki régi ismerősöm, egykori kollégám, amikor arra próbáltam rávezetni, hogy érdemes lenne feltárni háza veszteségeit.

Húsz-huszonöt éve tanúja voltam álmodozásainak, ábrándozásainak, amikor elhatározta, hogy felépíti saját házát. Sokáig nem találkoztunk, vagy fél éve elkeseredetten hívott: elege van a házából, őt minden iparos átveri, mindenki csak lehúzza. Most éppen villamos fűtést ajánlott valaki az esőcsatornába, horror áron, kíváncsi a véleményemre…

Vagy tizenöt éve készült el a kertvárosi ház, „mindenki láthassa, ki lakik itt” stílusban, tele amatőr részletmegoldásokkal. Három szint, blokktéglából, vasbetonból, fa nyílászárókkal, délre néző , 25-30 fok hajlásszögű cseréptetővel. Beköltözés után egyből kezdődtek a bajok, a bontott cserepet több részletben is átrakták, de az asszonya ragaszkodott az elképzelt épületformához, így érdemi javulás nem történt. (Legfeljebb annyi, hogy a déli oldal cserepei mindig a déli oldalra kerültek vissza, az elázott cserepek néhány tél alatt szétfagytak, a héjjalás alatti tetőfólia, és üveggyapot hőszigetelés pedig lassan elfogyott).

Ahogy mesélte ismerősöm, a váratlanul jött fél oldali cserép-cserén kívül  is érték váratlan kiadások. Két-három évenként leszakadt a függőereszcsatorna, szétfagyott az ejtőcső, mert a tetőn olvadt a hó, lejjebb meg még fagyott. (Ezt magam is tapasztaltam, amikor idén télen egy késői havazás utáni napon meglátogattam: legelőbb a fürdőszoba és a gyerekszoba fölött, meg a kémény körüli               10 négyzetméteren tűnt el a hó, az olvadékból lejjebb meg kétméteres jégcsapok nőttek). Elázott a külső kőporos vakolat több négyzetméteren, vasbeton áthidalók is ledobták a vakolatot néhol, már kétszer javíttatta, többe került az állványozás, mint maga a munka. Belső-felső falsarkokban megjelent a penész. Ezekre a helyi javításokra évente elköltött mikor fél, mikor másfél millió forintot, majd annyit, amennyit magára az építésre. Nem bírja tovább, sem pénzzel, sem idegekkel!

Villamosmérnök létére –az ohm törvény ismeretében- igazán átláthatná a hőáramok működését, valóban nagy a hasonlóság! Próbáltam magyarázni, hogy amíg a ház „fizikája” nincs rendben, nem tud kilépni ebből az ördögi körből. Sőt, egyre rosszabb lesz a helyzet, több, és több hiba lép fel, a kiadásai egyre növekszenek, ha csak helyi javítgatásokban gondolkodik. Mielőtt nyugdíjba megy, át kell vizsgálni az egész házat, kijavíttatni szakszerűen, amit kell, mert különben fenntarthatatlan lesz, valóban a fejére omlik!

Sajnos, ennyiben maradtunk, csak tovább ábrándozott a villamos ereszfűtésről…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.