(Weber tájékoztatóból vett kép)

A fenti képet - vagy valami hasonlót- majd mindenki látta már! Van, aki legyintett rá, van, aki hüledezve szemlélte. Elgondolkoztak már azon, mit is jelent?

Nem teljesen következetes az ábra, és most a pontos százalék-értékeken sem érdemes vitatkoznunk, fogadjuk el. A lényeg az, hogy a nyílászáróinkon illan el a drága pénzen vásárolt meleg több,  mint harmada, a falakon keresztül sem sokkal kevesebb. A veszteség negyede a tetőn keresztül tűnik el, 10 %-át pedig a jó anyaföld nyeli el. (A pára döntő többsége szellőzés útján távozhat, már ha szellőztetünk!)

Elfogadtuk, rendben, de mit is? Épületeink java része régi építésű (pontosabban a 7/2006.(V.24.) TNM rendelet hatályba lépése előtt épült), avult, korszerűtlen nyílászárókkal, üvegezéssel, gyenge hővédelmet nyújtó határoló falakkal, sárral kent, deszkaborítású padlásfödémmel, rajta laza cserépfedéssel… folytassam? A hatvanas években épült vasbeton szerkezetű kockaházak sem jobbak. Tehát ezekre az épületekre vonatkozik a rajzocska?

Majd egyszer, ha jól becsomagoljuk a házunkat, körbeszigeteljük, ajtót-ablakot cserélünk, akkor bezzeg… Mi lesz akkor? Akkor bezzeg más lesz?

NEM!

Természetesen az arányok valamelyest változhatnak, hiszen a 36 %-ban az is benne van, hogy az ablak résein szabadon jár ki-be tán még a madár is. Rendben, kicseréltük az ablakot, minimalizáltuk az ablakon, a kapcsolódó „hőhidakon” (tok, áthidaló, a hőáramot zavaró elemek) keresztül távozó meleget. Vélhetően, jó gazda módjára, hasonló alapossággal védtük meg a külső falakat, nem feledkeztünk meg a padlásról sem, sőt, ahol arra egyáltalán lehetőség kínálkozott, még a lábazatot, a földön fekvő padlót is hőszigeteltük. (Elképzelni is rossz egy olyan házat, aminek a homlokzatát korrektül szigetelték, de a lábazattal nem foglalkoztak: mint amikor valaki télen bundában és mezítláb megy sétálni!)            Jelentkezett egy újabb, mérhető veszteség, a szellőző levegővel távozó hő. Erről majd máskor mesélek.

Elárulom, az ábra leginkább azt szolgálja, hogy a tulajdonos felmérhesse, egyáltalán hol is léphetnek fel a veszteségek, ennél többet ne akarjunk olvasni belőle. Nem az arányok az érdekesek, hanem a mérték!

Jó ötven évvel ezelőtt (és vannak ám korosabb házak is!), egy 120 m2-es lakóházat példának véve,  becsült fűtési teljesítmény-igénye legalább 24 kW volt. Manapság, egy fifikával épített, hasonló nagyságrendű épület akár 6 kW-al  is üzemelhet, nem beszélve az u.n. passzívházakról. (Azt le sem írom, csak zavart keltene!) Példánkban nem csak az ¼-ére csökkent teljesítmény, hanem az azzal járó berendezés-költség is méltányolható megtakarítás!. Akit érdekel a háza fűtésére fordított költség, aki építeni, felújítani tervez, érdemes elmélyednie abban, mennyi is az annyi: pontosabban, milyen áron érhet el számottevő eredményt a különféle technikai megoldásokkal.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.