I. rész

Valami hasonló érzés hatalmasodott el rajtam, ahogy a frissen megjelent, építésügyre vonatkozó kormányrendeleteket olvasgattam.

Az egész a 2006. szeptember 1-én hatályba lépett 7/2006.(V.24.) TNM rendelettel kezdődött. Ez volt az első „hivatalos” reakció a 2002/91. EK irányelvre. (Nem én tévedek: akkor már négy éve tudtuk, hogy ezekhez az irányelvekhez alkalmazkodnunk kell!) Ez a rendelet jobbára nem hivatásos törvényalkotók izzadmánya, logikus, követhető, tudományos igényű munka.

Néhány részletet szeretnék itt kiemelni, kifejezetten az energiatudatos építés, és az arra felesküdött energetikai szakértő szempontjából.

                1§ (1) E rendelet hatálya … épületekre, illetve azok tervezésére terjed ki…

A 3§ (1) szerint épületet úgy kell tervezni, kialakítani, megépíteni, hogy annak energetikai jellemzői megfeleljenek a rend. I. mellékletében foglaltaknak.

Ugyanitt a (2) bek.  rögzíti, hogy a tervező mely módszereket alkalmazhat számításai során.

7§ A rendeletet a 2006. szeptember 1-je után induló építési engedélyezési eljárásokban kell alkalmazni.

Tehát, már több, mint három éve ez az élő gyakorlat!

A rendelet a szakmai részletekkel foglalkozik, az nem szerepel benne, hogy a tulajdonos, építtető megbízásából mit is kell tennie a tervezőnek, hogy az energetikai számítások az építésügyi hatósági engedélykérelem beadására rendelkezésre álljanak, kötelezettsége csupán annyi, hogy az meg legyen.

Elkészült, megvan, hurrá! – a 7/2006. TNM rendelet minden előírásának megfelelő épületenergetikai számítás!

Időzavarba sem kerültünk, mondjuk, 10 nap múlva tervezzük az építési kérelem beadását összes mellékletével együtt az építésügyi hatósághoz. Mi a teendő a számítással? Senki nem kéri, sehová nem kell benyújtani, eltesszük fidibusznak!

Hogy aztán a hatóság bekéri-e később, ellenőrzi-e, necces esetben szakértővel kontrolláltatja-e, egyáltalán, mit kezd a számításokkal? Valóban alkalmazzák a Rendeletet? Ahogy látom, teljességgel esetleges az, az építésügyi hatóság kedve szerint történik. Ennek fő oka az lehet, hogy a rendelet csak annyit mond a 7§-ban, hogy ”kell alkalmazni”, de arról hallgat, hogy mire és hogyan! Fenyegetik retorziók a link tervezőket, vagy segít a hatóság teljesíteni az új feltételeket…? Semmi! Persze, ez a rendelet nem is arra készült, semmi baj, napokon belül ezen szabályozások is meg kell szülessenek!

Két évvel később,

176/2008.(VI.30.) számon kormányrendelet jelent meg az épületek energetikai jellemzőinek tanúsításáról.

                A rendelet alkalmazási köre

                1§(1)… az épület energetikai jellemzőinek tanúsítási eljárására kell alkalmazni…

                (3) a)új épület építése…

     b)meglévő épület tulajdon-átruházása, egy évet meghaladó bérletbe adása

    …

   esetén

3§.(1) szerint az energetikai tanúsítványt a … 7/2006 (V.24.)TNM rendelet hatálybalépését követően indult eljárásban kiadott, jogerős és végrehajtható építésügyi hatósági engedéllyel megvalósuló új épület építésekor kell elkészíteni.

A (2) és (3) bek. pedig azt rögzítik, hogy a Tanúsítvány elkészíttetése a tulajdonos, építtető kötelessége, és azt legkésőbb a használatbavételi eljárás megkezdéséig, adásvételi-, vagy bérleti szerződés megkötése előtt kell biztosítania.

5 (1) A tanúsítást…

a)      ha a felelős műszaki vezető igazolja, hogy az épület a kivitelezési tervdokumentáció és a hozzá tartozó energetikai számításban figyelembe vett méreteknek, adatoknak, és anyagjellemzőknek megfelelően valósult meg, és a tervezett műszaki jellemzőjű épületgépészeti berendezéseket szerelték be, … a kivitelezési dokumentáció és az Építési Naplórészét képező felelős műszaki vezetői bejegyzés alapján…

kell elvégezni.

Tanúsítóként kiemelem ennek a rendelkezésnek a jelentőségét: hiányában egy rigorózus tanúsító szalmaszálakra kell szedje a kész épületet!

6§(2) Az 5§(1) szerint (új építés) a tanúsítvány összefoglaló lapjához az ép.műszaki, ill. kivitelezési dokumentáció energetikai igazoló számításait csatolni kell.

Logikus lenne, hogy már az épületenergetikai számításokat a tanúsító készítse a tervezővel együttműködve, hiszen jó esetben a számításoktól a Tanúsítvány egyetlen tarka papírlappal, meg három számadattal tér el!

Külön bekezdés rendelkezik az eladás, tartós bérlet esetén követendő eljárásról. A lényeg: 2013-ig önkéntes a tanúsíttatás, ami egyébként a vevő, bérlő érdekét szolgálja, de az eladó, bérbeadó  kötelességévé teszi a rendelet. Indoka vélhetően az, hogy az eladó-bérbeadó az adatok birtokosa…

Tehát, már Tanúsítványunk is van, mit tegyünk véle?

Ki igényli, ki követeli meg, kinek nélkülözhetetlen ahhoz, hogy soron következő feladatát a Tanúsítvány birtokában elvégezze?

Sehol senki? Akkor ez az irat is az enyészeté lesz rövidesen?

Ennyit élt, ennyit ért egy Tanúsítvány…

Hiába kötelezi a rendelet új építésnél a tulajdonost a Tanúsítvány elkészíttetésére, ha azt a használatbavételi eljárás során nem követeli meg tőle az építésügyi hatóság. Van önkormányzat, amelyik felügyeleti sugalmazásra egyszerűen tudomást sem vesz a kormányrendeletről!

Az adás-vételnél, tartós bérletnél a vevő, bérlő ugyan megkövetelhetné a Tanúsítványt (Az önkéntes tanúsíttatásnak ez lenne a legfőbb hajtóereje), de nem teszi, mert nem tudja, mire is jó az!  Senkinek nem jutott még eszébe, hogy a tanúsíttatás pár tízezer forintos költsége hányszor térülne meg egy reálisabb vételárban, bérleti díjban? Indokolt reakció lenne a rendeletalkotó halogató taktikájára, hogy a vevő, bérlő intézkedjen a tanúsításról.

 

No, legyen ennyi elég, bár támadtam én ezeket az előírásokat, alapjaiban elégedett vagyok velük! Főképp, ha a frissen megjelent kormányrendeleteket nézem!

Úgy tűnik, az új rendeletek szerkesztői nem mélyedtek el elődeik alkotásában (bár még azt is el tudom képzelni, hogy mindet ők maguk írták!)

Folytatás következik! Érdemes elolvasni!