A véletlen műve…

nem lehet!

 Ilyen rossz munkát csak szánt szándékkal lehet végezni!

Nem új a téma, nálam sem, máshol sem, de sajnos aktuális!

Az épületek energia-háztartásáról, az energetikai tanúsításról van szó…

Úgy általában tisztelem a jogászokat, a rendeletek megszövegezőit pedig különösen: mennyi mindent kell észben tartaniuk, hogy amit alkotnak, passzoljon a több ezer, egyéb paragrafushoz. Nem tudom elhinni, hogy ami a felhozott témában történik, az értő, gondolkodó emberek műve.

A baj tán ott kezdődött, hogy –ha jól emlékszem, népszavazással eldöntve-, beléptünk egy közösségbe, kinyilvánítva, minden erőnkkel azon leszünk, hogy hasonuljunk a többséghez! Belépni persze lehet akár fizikai, vagy lelki kényszer hatására is, de világos, hogy az EU esetében erről nem volt szó.

Számos nemzetközi konferencián túl, felismerve és elismerve, azt is kinyilvánítottuk, hogy az egyes tagországok energiagazdálkodása nem mehet tovább a korábbi gyakorlat szerint, ezért mindegyik ország saját maga meghatározta, hogy milyen ütemezésben, és milyen energiapolitikai lépésekkel fog részt venni a világméretű probléma feloldásában. Ahogy mondják, egységben az erő!

Tagi mivoltunk kötelezett arra, hogy ez ne csak valami szándéknyilatkozat legyen, a végrehajtás különféle lépéseit rendeletekbe kellett foglalni. Magyarországon 2006-tól jelennek meg tárgyban a rendeletek, először a szakmai vonatkozások –kritizáltuk is szelíden, ugyanis eltért a korábbi szakmai egyeztetéseken megfogalmazottaktól-, majd később a jogi része is. A szakmai rész ötévente korszerűsödik, szigorodik, a tagok megegyezése szerint, az EU tartja is a tempót, nekünk nem sikerül, mert mással vagyunk elfoglalva: ki, mikor, hogyan találjon törvényes kibúvót magának!

Elképesztő: egy 2002-évi EU-irányelv végrehajtása alól egyesek 2015-ig kapnak felmentést!

Elképesztő, hogy ha nem kapnak felmentést, akkor sem történne semmi a mulasztókkal!

Mire fel ez a nagy engedékenység – lehetne az első kérdés?

Emlegetnek itt mindenféle lobbikat, meg maffiát, meg minden marhaságot, de ami tény: Magyarország teljes energiafelhasználásának mintegy 40 %-a komfort-célokra, épületekben kerül felhasználásra. Kinek az érdeke, hogy ez a hányad csökkenjen? Érdeke az államnak, mert kevesebb beruházási, fenntartási és üzemeltetési költséggel biztosíthatja a szükséges energiát. Érdeke az épületek üzemeltetőinek, cégnek, tulajdonosnak, bérlőnek, hogy kevesebbet fizethessen az elfogyasztott energiáért. Nem utolsó sorban érdeke az egész világnak, de ebbe most nem megyek bele. Hol akad meg mégis az ügy? Nem hiszem, hogy az a néhány, felelőtlen újságírói szövegelés tenné. Ha lusták a tényeket megismerni, könnyebb hőbörögni… Azt sem hiszem, hogy a pénztelenség az oka mindennek: egyrészt, számos olyan eszköz áll rendelkezésre –például a józan eszünk-, ami nem kerül pénzbe, másrészt, az állapotfelmérés – ha magunk ezt nem tudjuk elvégezni, és szakértőt hívunk-, fűtésszámlánk félhavi összegébe kerülhet, amit pedig megnyerhetünk általa, az éves költség fele-harmada. Vagy netán egy 10 millió forintos adás-vételnél a 20 ezer forint sok lenne a tanúsításért?                                               

Amit viszont tudok, mert naponta tapasztalok, hogy a téveszmék terjesztésére több energiát fordítanak, min a valódi, hiteles tájékoztatásra! Érzik ezt a felhasználók, és érzi a szakma is. Nem javít a helyzeten, hogy néhány építőanyag gyártó, kereskedő félrevezető kampányba kezdett, a tanúsítók között is megjelentek a kóklerek, néhány vállalkozás pedig a piac lehalászásáért akciózik. Ellenpéldaként ajánlom a www.koós.hu-t, ahol a téma ismét terítéken van, több szimpatikus bejegyzéssel.

Mire jó a törvényi szigorból viccet csinálni, –lehetne a második kérdés?

…mert, hogy ami most megy, az másképp nem minősíthető!

Bevallom, amikor a rendelet megszületett, örömmel üdvözöltem, hogy felnőttnek tekinti az összes érintettet. Felnőttnek, aki képes felmérni saját érdekeit, és ezért felesleges a rendelet betartására mindenféle szankciókkal rávezetni! Tévedtem!

Ami a legfontosabb: az épületenergetikával foglalkozó néhány RENDELET nem egy független ága életünknek, számos kapcsolata van egyéb, TÖRVÉNYBEN szabályozott momentumaival. Ezt ne tudnák a jogász-szerkesztők? Ugyan már! Megcsinálták rendeleteiket, „oszt annyi”!

Tagi mivoltunk úgy látszik, nem kötelezett arra, hogy ne sumákoljunk! A magasabb szintű törvényeken, miniszteri rendeleteken nem módosították azt, amivel az új rendeletbe foglaltak ütköznek (pedig mind módosult 2006 óta!).  Az EU színe előtt tiszták vagyunk, a rendelet elkészült! Hogy működésképtelen?

Az ingatlan-nyilvántartás (hiába áll rendelkezésére minden technikai eszköz), nem foglalkozhat a Tanúsítvány kontrolljával, még van/nincs szinten sem, nemhogy a tulajdonjog bejegyzését ilyen alapon mérlegelhetné!

Az építési hatósági eljárásról szóló rendelet (37/2007. ÖTM) sem ismeri a tanúsítás fogalmát! Nem is foglalkoznak a használatba vételi engedélyezési eljárásnál azzal, hogy betartják-e a 7/2006, TNM rendelet előírásait.

Hogy mi milyen gazdagok vagyunk! Nem az épületek feljavítására költünk, hanem az ilyen munkára! Azt már mindenki maga döntse el, minek tartja: hanyag, vagy szándékoltan elrontott!