Úri huncutságok…

befejezés.

Nem mintha minden fontos gondolat belefért volna az első három részbe, de ideje befejezni.

Talán mostanra a cím is érthetőbb lett: „Úri huncutságok”. Nem minden a technika, a modern eszközök és anyagok, a pénz! A józan megfontolásnak nagyobb a jelentősége! Ésszerűen kell dönteni minden részletben, tudnunk kell, hogy mire kell figyelni, mire érdemes pénzt áldozni, és mire nem. A tervező, kivitelező nem fog a házunkban élni, nem fizeti a rezsit, magunknak kell okosan rendelni. Ha valaki utánagondol az itt olvasottaknak, rá fog jönni, mit kell kérnie a tervezőtől, melyek azok a pontok, ahol örökre elúszhat a gazdaságos üzemeltetés lehetősége. Senkit nem akarok rábeszélni, hogy passzívházat , vagy energiamérlegében pozitív házat építtessen, de azt mindenképpen szorgalmazom, hogy ha már valaki építkezik, azt okosan csinálja: Magyarország energiafogyasztásának 40 %-a az épületek komfortigényeinek kielégítésére megy el. Sok mindenből áll ez az indokolatlan túlfogyasztás: szabályozatlan fűtések, indokolatlanul üzemeltetett klímaberendezések, elfolyó meleg víz, és még száz egyéb…

Néhány utolsó gondolat:

A számokat, táblázatokat elkerülöm, az előző részben is szétzavartam az oszlopokat, elnézést! (Egy kis leleményességgel azért követhető volt.)

Minden esetben gazdaságosabb az építés során kizárni valamilyen veszteséget, mint utólag eliminálni annak hatását.

Számításaimból úgy tűnik, a fűtésre fordított minden 10 forintból 2-3 forint a szellőző levegő hőjével elszáll. Ne legyen rest a tervező utána nézni, az aktuális energiaárnál, beruházási költségnél van-e létjogosultsága hő-visszanyerő szellőzést beépíteni. Ha igen, ne ezen akarjunk spórolni!

Figyeljünk a párára! Hihetetlen, de naponta akár több liter vizet kell a lakásból „eltávolítani” szellőzéssel. Magától nem megy, nekünk kell megoldani!

A tetőterek beépítése számos problémát hozott fel, ezek egyike a tetőtér magas hőterhelése. Érdemes megfontolni, hogy a vízzáróan fóliázott hőszigetelés és a héjjalás között mintegy 10 cm! légrést hagyva, biztosítsuk a fedés szellőzését, hűtését. Olcsóbb, mint egy klímaberendezés!

… és a téma folytatódik, folytatódik, ameddig csak házat építünk, felújítunk.

újabb folytatás

A szellőzésnél szakadt meg a mese. Persze, nem lehet különválasztani, mindig is egységben kell kezelni a hőszigetelést, szellőzést és a pára kérdését.

Már a szellőztetéssel kapcsolatban is felidéztük, most bővítsük a kört: mitől is keletkezik a pára a lakásban:

-          jelentős mennyiségű vizet viszünk az épületbe az építés során, a száradási folyamat következtében ennek jelentős része a lakásba befelé párolog el.

-          számos tevékenységünk vízzel, páraképződéssel jár, fürdés, zuhanyozás, mosakodás, mosás, ruhaszárítás, főzés, mosogatás.

-          a bent tartózkodó személyek is folyamatosan párát adnak le.

-          akváriummal, háziállatokkal, párologtatóval, szobai szökőkúttal is találkozhatunk a lakásokban.

A  helyi pára-források esetében, ha ott és akkor nem szívjuk el, a pára az egész légtérben egyenletesen eloszlik. A belső hőmérséklettől függ, hogy a levegő a teljes telítettség eléréséig (relatív nedvesség = 100 %) mekkora víztömeget tud felvenni. A teljes telítettséghez közeledve, egyre rosszabb lesz a közérzet.

Ennyi? Sajnos, nem! Télidőben, amikor odabenn a lakás melegét élvezzük, a határoló falak, nyílászárók külső felülete a külvilág hőmérsékletét igyekszik elérni. A határoló falak belső hőmérsékletének alakulása a szerkezet felépítésétől függ. Hogy milyen gyorsasággal enyészik el a fűtéssel a lakásba bevitt hő a falakon keresztül, a falak hővezetési tényezőjével jellemezhető.

A hővezetési tényezőt légszáraz építőanyagokra határozzák meg, ha az üzemi körülmények úgy alakulnak, hogy a fal rétegeiben feldúsul a pára, esetleg ki is csapódik, jelentősen romlik a fal szigetelőképessége. Alapvető fontosságú, hogy akár új építésnél, akár felújításnál olyan rétegrendet alakítsunk ki, hogy elkerüljük a nedvesség koncentrálódását, és ha az megtörténne is, képes legyen a szerkezet kiszáradni. Extrém üzemi viszonyok között –például fürdőszobában, zuhanyozás közben, konyhában intenzív főzés idején-, még magasabb, 22-24 C fokos falfelületi hőmérsékletnél is kicsapódik a pára a falon, akár cseppekben folyik a víz. Ha ez az állapot tartós lenne, akár a teljes falkeresztmetszet átázhatna, de szerencsére ezek az extrém terhelések csak rövid ideig lépnek fel!

A mese arra való, hogy andalítson, altasson, ezért eddig elmaradtak a képletek, táblázatok, grafikonok.

Végeztem néhány közelítő számítást, csak az eredményekből szemezgetek, most érdemes felébredni!

(Előírt hővezetési tényező érték maximum                 U=0.45  !)                                   

A kiindulás 30-as blokktégla fal, kétoldalt vakolva.          U     páratechnika  belső falhőm.   (a 60’as években bevett homlokzat)                    W/m2K                          C fok     

                                                                       1.47      nem felel meg     15.8 ugyanez 8 cm vtg. polisztirol

hab+vékonyvakolat                                              0.372     megfelel           19

„    8 cm vtg. kőzetgyapot

+vékonyvakolat                                                   0.331     nem felel meg   19.1

„  20 cm vtg. grafit polisztirol

hab+vékonyvak.                                                  0.152     megfelel           19.6

Ugyanezen adatok vasbeton pilléreknél, koszorúknál,

áthidalóknál (külső oldalon

+5 cm heraklith hőszig.)

kétoldalt vakolva                                                  0.996     megfelel          17.2

" 8 cm vtg. polisztirol hab

+vékonyvakolattal                                                 0.332     megfelel          19.1         " 20 cm vtg. grafit polisztirol hab

+vékonyvak.                                                         0.145     megfelel       19.6

Mit lehet mindebből kiolvasni?

-          az alaphelyzetet kivéve (amelyik a mai követelményeket messze alulmúlja), bármelyik megoldást választjuk, kedvezően alakul a házunk hővédelme. (A  8 cm habszigetelés a közeljövőben szigorodó követelménynek már nem fog megfelelni!) A falazat és a vasbeton szerkezetek közel azonos értékeiből megállapíthatjuk, hogy nem alakulnak ki jelentős hőhidak.

-          A páratechnikai megfelelőségnek két buktatója van. A fal külső rétegeiben (külső vakolat, hőszigetelés, falazat) kialakulhat páradúsulás, kicsapódás, ami fagypont alatt a nedvesség megfagyásával, közvetve szerkezetkárosodással jár. (Ezért találkozhatunk gyakran azzal a megoldással, hogy a kőzetgyapot hőszigetelés átszellőztetett külső burkolatot kap.) A másik gond az lehet, ha alacsony a belső falhőmérséklet, a környezetében lehűlő levegő a pára egy eészét már nem tudja megtartani, túltelítődik, a felesleg a falon fog kicsapódni!

-          A fal belső hőmérséklete jelentős közérzeti szempont, de a penészképződés lehetőségének elkerülésében is szerepe van. A 19 C fok ideális.

Sokan tartanak egy komoly hőszigetelés, és nyílászáró-csere együttes megvalósításától –és még többen bele sem gondolnak, milyen helyzetet teremthetnek ezzel a felújítással-, félve attól, hogy a lakásban bennreked a pára, lecsapódás, penészedés lesz a nagy igyekezet vége! Elterjedt az a nézet, hogy a szigetelőanyagok gátolják meg a pára falon keresztül történő eltávozását. Akár igaz is lehetne, de nem az! A falazat egyes rétegei páravezetési tulajdonságainak első sorban a falazat kiszáradási képességének, állagmegóvásának szempontjából van jelentősége. A (fagyveszély miatt)  téli üzemállapotot nézve, amikor a pára belülről kifelé vándorol a falban, az a célszerű, hogy az egymást követő rétegek páravezetési ellenállása egyre kisebb és kisebb legyen, hogy a páradúsulást elkerüljük. A korszerű polisztirol táblás hőszigetelő anyagok kielégítik ezt a feltételt is.

Tekintettel arra, hogy a pára töredéke, mintegy 3-5 % távozik a falakon keresztül, a meghatározó páratömeget kizárólag szellőztetéssel tudjuk elvezetni a lakásból!

Hogy lehet, hogy erről korábban nem beszéltünk? Valami új felfedezés lenne? Szó nincs róla, csak a „hagyományos” nyílászárók szerkezete, illesztési hibái, avulása lehetővé tették a természetes, automatikus szellőzést, nem kellett rá külön figyelmet fordítani.

A többit a befejező részben…

folytatás

Ha nem mondtam volna, a mesém lakásokról, lakóházakról szól. Nagy meglepetés lenne belőle, ha bárki egy az egyben mindent átvenne, mondjuk a szellőztetésről, páramentesítésről írtakat, egy nagykonyha, vagy fürdő üzemeltetésénél.

Tehát a levegőről beszéljünk először. A követelmény pontosan rögzíthető számokkal, rendelet-, és szabvány hivatkozásokkal, de ebbe nem megyek bele: döntse el mindenki, lakásában mit szív szívesen saját maga, meg a családja.

A téma veszélyét abban látom, hogy a rendszerelemeket barkács-áruházak, szakkeresksdők árulják, de nem csomagolnak mellé szakértelmet, rutint. Az ijesztgetésnek itt még nincs vége: ha egy helyiségben bármilyen, gáz üzemű berendezés üzemelhet, előre kérjük meg a szaktervezői instrukciókat, ha szükségeltetik, jóváhagyott terveket! Felkészületlenül beavatkozva, használhatatlanná tett ház, vagy akár halálos baleset lehet öntevékenységünk „eredménye”!

Öröklődő gyakorlat, hogy megpróbálunk ott, helyben beavatkozni, ahol a terhelés (szag, pára, elhasznált levegő) keletkezik. Nem lenne rossz megoldás, csak ismerni kell a fizikát… ne a szerelőt, hanem a Boyle-Mariott törvényt szidjuk, ha egy konkrét esetben nem elég hatékony a berendezés! Jobb, ha a kezdet kezdetén gépész szaktervezőhöz fordulunk. Amit viszont a kezdő amatőrnek is tudnia kellene (ezért magyarázom naponta a szakiknak…), hogy ha valahonnan levegőt akarok elszívni, helyette frisset is be kell oda vezetnem! Ha egyszer nem megy befelé, akkor kifelé sem fog! A helyiség kiszellőztetését úgy képzeljük el, hogy azt bőségesen ki kell öblítenünk tiszta levegővel!

Naponta láthatunk szaküzletben-áruházban, fürdőszobákban, WC-kben csinos, formatervezett kütyüket, némelyiknek még a légszállítása is tekintélyes. Beépítve aztán ott találjuk rácuppanva a szellőzőkürtő csonkjára, -a valóságban csak mihaszna porfogó, dísz! Ugyanis, hiányzik a légbevezetés, még a konnektornak is tömített fedele van, nehogy valami fals levegő beszökhessen! Tehát a levegő útját, forgalmát meg kell tervezni! Mindez  A LEGHÉTKÖZNAPIBB IGÉNYEK ESETÉN IGAZAK, HA BONYOLÓDIK A RENDSZER, BONYOLÓDIK A FELADAT IS.

Gondoljunk bele, miféle helyeken kellhet szellőztetnünk:

-           WC -egyértelmű, vagy gravitációs megoldással, vagy gépi úton, a használathoz rendelten, szakaszosan

-          Konyha -főzőhelynél, mosogatógépnél. Az elsőt ráadásul több teljesítményfokozattal, extra feltételekkel, a zsíros szennyezők miatt! (Akár tüzet is okozhatunk!)

-          Fürdőszoba –szintén használatfüggő, jelentősen változik a légszállítás a használat módjával: kádfürdő, lehetnek masszázsfúvókái, zuhany is lehet többféle, akár trópusi esőztető, masszázsfúvókák sorai a homlokpanelen, külön lábmasszázs, vagy akár gőzkabin funkció. Gyakorlott tervező is beleizzad, mire mindezt felméri, terhelését, menetrendjét meghatározza.

-          Szobák –csak a család használja, vagy hétvégeken rendszeresen húsz-harminc vendég eszik, iszik, dohányzik ott órákon keresztül? Lehet még szobaszökőkút, akvárium, terrárium, de különleges védelmet követelő műtárgyak, könyvek, egyéb gyűjtemények is.

-          Hálószobák –ha kisméretűek, vélhetően nem biztosítják a friss levegőt egy éjszakai alvás teljes időtartamára.

-          Háztartási helyiség mosógéppel, szárítóval, vagy levegőn szárítással, vasalással…

Extrákról, mint kondi szoba, dühöngő, jakuzzi, vagy akár borospince, még nem is beszéltem…

Ha van lehetőségünk energetikai szempontokat is figyelembe venni, az előbb leírtakat még egy hő visszanyerő szellőzéssel is meg kell fejelni! Bonyolódik rendesen!

Belátható, hogy mindezen igények rendszerelvű feldolgozása nem amatőrszintű feladat (és ezzel még nincs vége)!

Azt viszont az építtetőnek kell felmérnie, hogy az adott feladatok közül melyek oldhatók meg egy adott épületen további energiafelhasználás, az azzal járó automatika, tehát lényeges beruházási és üzemeltetési költségek nélkül!  (Természetes úton, vagy gravitációval.) Ugyancsak a tulaj felelőssége, hogy döntsön a tervező által az egész rendszerre felkínált alternatívákról. Ez a magyarázata, hogy ilyen részletességgel mesélek róla!

A páraelvezetés kérdésköre szorosan kapcsolódik az eddig leírtakhoz, az emészthetőség kedvéért azonban most egy kávészünet következik.

Úri huncutságok.

Körbe-karikába szigeteltük a házunkat. Vagy nem. Nem volt rá éppen indíttatásunk. Lakni akkor is kell, napról-napra, lehetőleg okosan… Mindenki azt hirdeti, ezt kell megcsináltatni, azt kell megcsináltatni, de még senki nem mondta, hogy a pénztárcánk helyett a józan eszünket vegyük elő? Ha valakinek melege van a napon, és nem ütődött, magától is árnyékba megy. A házunk erre nem képes, de ha időben gondolunk rá…

-          Árnyék

Aki megérte, tudja, szél-, és sugárzásvédelemben mit jelenthet egy bokorcsoport, fa, aki csak később tapasztalja, ezekkel az eszközökkel még a ház felépülte után is operálhat.

Családiház-méretben elképzelhető, panelnál nem ajánlom: a téli tűzifát –szépen felfűrészelve, hasogatva- fel lehet rakni egészen az eresz alá az északi, vagy szeles oldalon. Sokat fog a szélből, hőszigetelésnek is kiváló, Mire elfogy, itt a tavasz! Ha más lehetőség nem adódik, a padlás felőli védelem is javítható házi módszerrel: 20-30 cm magasságban feltölteni a padlást kukoricacsutkával, szalmabálákkal. Ennél az eljárásnál kiemelt figyelemmel kell gondoskodni arról, hogy a kémény, vagy a tisztítónyílása ne okozhasson tűzveszélyt, mert akkor tényleg meleg lesz a házunk egy-két órára,      - azután meg már nem lesz házunk!!!

Sok öreg háznál látom, eldobják a zsalugátert, nem okos. Tudom, javítani, mázolgatni kéne rendszeresen, de megéri. Télen-nyáron véd a közvetlen sugárzástól, mennyivel szebb, és olcsóbb, mint egy splitklímát üzemeltetni! (Az is megérne egy beszélgetést, hogy a mi éghajlati viszonyaink között, egy rendesen megépített, hagyományos épületben mit keres a klímaberendezés ?

Hasonló szerepe van a redőnynek, külső zsaluziáknak, az újabban divatba jövő reflexiós függönyöknek, és valamelyest még az üvegtáblák közé szerelt reluxának is: sugározzák vissza, tartsák épületen kívül a nem kívánt sugárzásokat, legyen az akár hideg, akár meleg. Még is csak olcsóbb, egyszerűbb, ha nem kell extra beruházással, működtető energiával kitessékelni azt, ami egy kis odafigyeléssel, akár kinn is maradhatott volna! Megemlítem, hogy a tetősík ablakokra is lehet külső árnyékolót szerelni!                                                                                                                                                 A szerkezetek beépítése külön gonddal jár, pl. a redőnyszekrény által okozott hőhíd miatt.

A kifejezetten árnyékoló funkcióval elhelyezett örökzöldeket, fákat, szerelt falakat, épített napcsapdákat már nem is merem említeni, azok a hazai lakásépítésben kuriózum-számba mennek.

Célszerűen már a tervezéssel megoldandó kérdés, hol, hogyan érdemes nagyobb tetőkinyúlást választani. Ez is jelentős védelem lehet, utólag csak részlegesen javítható.

Ha már épületen belül vagyunk, egyre komplikáltabb, és egyre kevésbé lesz hatékony a sugárzás kizárása:

- az üvegek fóliázása (mint az autóknál, bár esetünkben a hő védő funkció mellett érdemes gondolni a betörést gátló szerepre is!

- spaletta, sajnos, megy ki a divatból, „nem elég modern”, első sorban vagyonvédelem szempontjából lenne kívánatos, de extrém időjárásnál is nagyon hasznos.

- reluxa: jó játék, amíg el nem koszolódik, lamellái be nem roskadnak, még dísze is a szobának. A sugárzással bejutott hővel nem tud mit kezdeni, legfeljebb arra jó, hogy kedvenc helyünkön szunyókálva, ne pont a képünkbe süssön a nap.

- sötétítő függöny: többnyire csak arra gondolnak, amikor mellette döntenek, hogy megakadályozza a kivilágított szobába való belátást, pedig egy tömör, nehéz függöny  - még akár a bejárati ajtón is-, hideg, szeles időben nagyban javítja a lakás komfortját! Régi, hagyományos ablakoknál nem kellene lemondani az ablakpárnák jótékony hatásáról sem. Még egy, ami Magyarországon nem bevett eljárás: ahol a körülmények indokolják, széles ragasztószalaggal körberagasztani télire a tokok-ablakszárnyak illesztéseit, egyetlen szárnyat kihagyva a szellőztetéshez. Ezzel az utolsó recepttel át is térnénk a szellőzés, szellőztetés témájára.

Amiért ez késedelmet szenved: szavamat akasztotta egy hír, és a körülötte támadt vita: Energiahivatali pályázatot nyert –kiemelkedően energiatudatos tervezés ürügyén- egy tervező. A díj odaítélése nem találkozott a szakma egyetértésével… Lehet, hogy csendben kéne maradnom?

(Weber tájékoztatóból vett kép)

A fenti képet - vagy valami hasonlót- majd mindenki látta már! Van, aki legyintett rá, van, aki hüledezve szemlélte. Elgondolkoztak már azon, mit is jelent?

Nem teljesen következetes az ábra, és most a pontos százalék-értékeken sem érdemes vitatkoznunk, fogadjuk el. A lényeg az, hogy a nyílászáróinkon illan el a drága pénzen vásárolt meleg több,  mint harmada, a falakon keresztül sem sokkal kevesebb. A veszteség negyede a tetőn keresztül tűnik el, 10 %-át pedig a jó anyaföld nyeli el. (A pára döntő többsége szellőzés útján távozhat, már ha szellőztetünk!)

Elfogadtuk, rendben, de mit is? Épületeink java része régi építésű (pontosabban a 7/2006.(V.24.) TNM rendelet hatályba lépése előtt épült), avult, korszerűtlen nyílászárókkal, üvegezéssel, gyenge hővédelmet nyújtó határoló falakkal, sárral kent, deszkaborítású padlásfödémmel, rajta laza cserépfedéssel… folytassam? A hatvanas években épült vasbeton szerkezetű kockaházak sem jobbak. Tehát ezekre az épületekre vonatkozik a rajzocska?

Majd egyszer, ha jól becsomagoljuk a házunkat, körbeszigeteljük, ajtót-ablakot cserélünk, akkor bezzeg… Mi lesz akkor? Akkor bezzeg más lesz?

NEM!

Természetesen az arányok valamelyest változhatnak, hiszen a 36 %-ban az is benne van, hogy az ablak résein szabadon jár ki-be tán még a madár is. Rendben, kicseréltük az ablakot, minimalizáltuk az ablakon, a kapcsolódó „hőhidakon” (tok, áthidaló, a hőáramot zavaró elemek) keresztül távozó meleget. Vélhetően, jó gazda módjára, hasonló alapossággal védtük meg a külső falakat, nem feledkeztünk meg a padlásról sem, sőt, ahol arra egyáltalán lehetőség kínálkozott, még a lábazatot, a földön fekvő padlót is hőszigeteltük. (Elképzelni is rossz egy olyan házat, aminek a homlokzatát korrektül szigetelték, de a lábazattal nem foglalkoztak: mint amikor valaki télen bundában és mezítláb megy sétálni!)            Jelentkezett egy újabb, mérhető veszteség, a szellőző levegővel távozó hő. Erről majd máskor mesélek.

Elárulom, az ábra leginkább azt szolgálja, hogy a tulajdonos felmérhesse, egyáltalán hol is léphetnek fel a veszteségek, ennél többet ne akarjunk olvasni belőle. Nem az arányok az érdekesek, hanem a mérték!

Jó ötven évvel ezelőtt (és vannak ám korosabb házak is!), egy 120 m2-es lakóházat példának véve,  becsült fűtési teljesítmény-igénye legalább 24 kW volt. Manapság, egy fifikával épített, hasonló nagyságrendű épület akár 6 kW-al  is üzemelhet, nem beszélve az u.n. passzívházakról. (Azt le sem írom, csak zavart keltene!) Példánkban nem csak az ¼-ére csökkent teljesítmény, hanem az azzal járó berendezés-költség is méltányolható megtakarítás!. Akit érdekel a háza fűtésére fordított költség, aki építeni, felújítani tervez, érdemes elmélyednie abban, mennyi is az annyi: pontosabban, milyen áron érhet el számottevő eredményt a különféle technikai megoldásokkal.

(harmadik rész)

Elkészültek az ajánlatok, mire megismerhettem, a tulaj már döntött is az egyes tételek sorsáról.

Lesz olyan részlet, ami saját kivitelezésben készül – a helyében nem vállaltam volna ilyen terhet-.

-homlokzat és lábazatszigetelés              Dryvit rendszer,

  szilikát vékonyvakolat, 15 cm polisztirol, (8 cm XPS láb.)

 előkészítéssel, helyi hibák javításával, állványozással                                                                                                                                                                                                                                          1.670.000.-

-manzárdtető és padlásfödém utólagos hőszigetelése

 Thermoflock befúvéssal nem járható padlásfödémre,

 ill. gipszkarton álmennyezetbe.                                                                                                                                                                                          318.000.-

gipszkarton, festő-tapétázó m. csak anyag, saját kiv.                                                                                                      100.000.-

-bádogosmunkák kompl.                                                                                                                                                                                                                     270.000.-

-lábazatszigetelés utáni helyreállítás ( tereprendezés, járdaépítés)

saját kiv, csak ag.                                                                                                                                          100.000.-

Így, hogy egyes részleteket saját maga csinál meg (külső-belső

villanyszerelés, az ablakok-ajtók tömítését is maga végzi el,

bérelt felsőmaróval, anyagáron megszerzett tömítőprofillal,

de ezek költségét még nem ismerte),

egyelőre összesen                                                                                                                       2.458.000.- Ft

nettó bekerülési költséggel számol, ami –meglepetésére-, alig félmillióval több annál, mint amit magára a hibajavításra és a villamos fűtőkábel kipróbálására kellett volna kiadnia. Vagy más összehasonlításban: két év javítási költségével megspórolható nagyságrendű az összeg, és nem romlik tovább a ház! Egyelőre nyert ügye van az energetikai projektnek!

Remélem, a folytatás is ilyen lendületes lesz! Örömömre szolgál, hogy megkért, időnként nézzek rá a házra, a kivitelezőkre.

második rész

Parazsat dughattam ismerősöm fülébe, most hívott, hogy készülnek az ajánlatok a szemmel látható hibák HÁTTÉRBEN MEGBÚVÓ OKAINAK kijavítására, és most egyszer, utoljára megcsináltat minden esztétikai hibát is, hiszen ez még is csak az ő életének fő műve!

A tervezett beavatkozások: a manzárd és a padlás hőszigetelésének megerősítése, lábazat-, és homlokzatszigetelés, vagy javíttatja és tömíti az ablakokat, ha nem lehet, kicseréli, ha lehet, a fűtéssel is kezd valamit, ezzel a legbizonytalanabb...

Kíváncsian várom az eredményt, remélem, hamarosan beszámolhatok róla.

Kassza!

(első rész)

Most kivételesen nem engem szólítottak fizetésre:

„Hülye leszek egy forintot is kiadni erre a szerencsétlen házra!” –fakadt ki régi ismerősöm, egykori kollégám, amikor arra próbáltam rávezetni, hogy érdemes lenne feltárni háza veszteségeit.

Húsz-huszonöt éve tanúja voltam álmodozásainak, ábrándozásainak, amikor elhatározta, hogy felépíti saját házát. Sokáig nem találkoztunk, vagy fél éve elkeseredetten hívott: elege van a házából, őt minden iparos átveri, mindenki csak lehúzza. Most éppen villamos fűtést ajánlott valaki az esőcsatornába, horror áron, kíváncsi a véleményemre…

Vagy tizenöt éve készült el a kertvárosi ház, „mindenki láthassa, ki lakik itt” stílusban, tele amatőr részletmegoldásokkal. Három szint, blokktéglából, vasbetonból, fa nyílászárókkal, délre néző , 25-30 fok hajlásszögű cseréptetővel. Beköltözés után egyből kezdődtek a bajok, a bontott cserepet több részletben is átrakták, de az asszonya ragaszkodott az elképzelt épületformához, így érdemi javulás nem történt. (Legfeljebb annyi, hogy a déli oldal cserepei mindig a déli oldalra kerültek vissza, az elázott cserepek néhány tél alatt szétfagytak, a héjjalás alatti tetőfólia, és üveggyapot hőszigetelés pedig lassan elfogyott).

Ahogy mesélte ismerősöm, a váratlanul jött fél oldali cserép-cserén kívül  is érték váratlan kiadások. Két-három évenként leszakadt a függőereszcsatorna, szétfagyott az ejtőcső, mert a tetőn olvadt a hó, lejjebb meg még fagyott. (Ezt magam is tapasztaltam, amikor idén télen egy késői havazás utáni napon meglátogattam: legelőbb a fürdőszoba és a gyerekszoba fölött, meg a kémény körüli               10 négyzetméteren tűnt el a hó, az olvadékból lejjebb meg kétméteres jégcsapok nőttek). Elázott a külső kőporos vakolat több négyzetméteren, vasbeton áthidalók is ledobták a vakolatot néhol, már kétszer javíttatta, többe került az állványozás, mint maga a munka. Belső-felső falsarkokban megjelent a penész. Ezekre a helyi javításokra évente elköltött mikor fél, mikor másfél millió forintot, majd annyit, amennyit magára az építésre. Nem bírja tovább, sem pénzzel, sem idegekkel!

Villamosmérnök létére –az ohm törvény ismeretében- igazán átláthatná a hőáramok működését, valóban nagy a hasonlóság! Próbáltam magyarázni, hogy amíg a ház „fizikája” nincs rendben, nem tud kilépni ebből az ördögi körből. Sőt, egyre rosszabb lesz a helyzet, több, és több hiba lép fel, a kiadásai egyre növekszenek, ha csak helyi javítgatásokban gondolkodik. Mielőtt nyugdíjba megy, át kell vizsgálni az egész házat, kijavíttatni szakszerűen, amit kell, mert különben fenntarthatatlan lesz, valóban a fejére omlik!

Sajnos, ennyiben maradtunk, csak tovább ábrándozott a villamos ereszfűtésről…

kegyét elnyerni igyekezve, két hírt említenék:

-"immowelt.de" forrásból eredő statisztikát olvastam, mely szerint a németországi lakások 17 %-a penészes! A német gyermekek 7 %-a penészes lakásban él!

Akkor mi lehet nálunk? Készül erről statisztika? Nem a romossá korosodott öreg épületeinkre, hanem az ész nélkül hőszigetelt panelokra, csili-vili villákra gondolok!

- a Mérnök újság (a Magyar Mérnöki Kamara lapja) megjelentette dr Ronkay Ferenc (kamaránk egyik potentátja) írását "Épületek energetikája" - A tanúsítás gyakran feltett kérdései címmel. Érdemes

..jut eszembe először, ha a mai Energiatanúsítás-helyzetet nézem: szerte-szét a sok színes információ, hír, egyik-másikával el is babrál egy  unatkozó "lurkó", akit játszani, vagy megőrzésre adtak be a pláza játszószobájába... De, hogy lenne egy óvónéni, ne adj' isten, egy szakértő, aki megmutatná a kicsinek, hogy az a színes papír mire jó, hogy hozhat örömöt a vele való játék, esetleg gondolkodás! Pedig a szoktatáson már túl vagyunk, azt már sikerült elmondani, hogy a papíron, az ábrán olyasmi van, amit illik, sőt, kifizetődő érteni!

Érdekes, amíg osztrákok, németek egyből kapcsoltak a provokatív kérdésre: "Mennyit fogyaszt a háza százon?", a magyar csak gyanakodva les: a házam százon? ne vicceljen az úr, hisz az áll! Azt a szót nem ismeri, hogy FOGYASZT! Nem ismeri, pedig vaskosan megfizeti ma is, holnap is!

Ilyen környezetben természetes, hogy rendre kerülnek elő szervezetek, akik elhivatottnak érzik magukat az energiatudatosság ugrásszerű feljavítására. Egyik ilyen Pécs környékén hirdeti az igét, Nevük ugyan cseppet sem lelkesítő -tán menj haza lenne az adekvát fordítás- a szándék a döntő: olcsó pénzért olcsó teljesítés, hogy mindenkinek "fussa rá". Aztán, hogy mit profitál, vagy profitál-e egyáltalán belőle? Talán egyszer. Sokan érzik úgy, egy ingyenes, vagy olcsó tanács nem is ér többet: ha valakinek  hat óra munkám eredménye képen elmondom, számításokkal igazolom, hogy 50 milliós házán a havi üzemeltetésben 30-40 eFt-ot hogyan takaríthat meg, a jó tanácshoz nevemet is adom, sőt bizonyítványt adok , nem kérhetek a szolgálatomért 6.000.-Ft-ot, vagy elkérem az árát, mondjuk 20.000.-et, vagy adom ajándékba, ha megtehetem. A 6.000.- engem minősítene, meg a munkámat!

No, hát ezért kellene végre rendet csinálni a Babamegőrzőben!

Koós Miklós építész szakmai blogján –személyeskedéstől sem mentes- éles vita indult a passzívházak jelentősége, előnyei, hátrányai, a passzívház kontra mérnök viszony  taglalásából kiindulva. A téma elindítója dr Tóth Elek tanár úr volt, akinek élettapasztalata nem lehetett oka könnyelműségének, és aki elkövette azt a malőrt, hogy a „B-középről kiabálta be, hogy fúj Fradi”, érthetőbben, egy passzívház-építéssel foglalkozó előadás-sorozat felkért előadójaként, kifejtette negatív magánvéleményét is a passzívházról. A dolog megtörtént, utólag elkefélni nem lehet, nem is érdemes! A passzívház-építés hivatott mesterei pedig kapát-kaszát ragadtak, hogy kiüldözzék körükből az ellenséget. (Írhattam volna …felkent papjait és papnőit… is, de az végtelen félreértési-, félremagyarázási láncot indított volna el! Ráadásul éppen olyan kiváló szakemberekkel lennék méltatlan, akik saját kutatásaikkal, szabadidejük, pénzük feláldozásával mindent megtesznek azért, hogy ez, a hozzánk Németországból szivárgó elmélet és gyakorlat itthon is életképes legyen: minden tiszteletünket megérdemlik!)

No de ki is ez az ellenség? A Budapesti Műszaki Egyetem (már ezt sem így hívják!) tanszékvezető- helyettes tanára, aki kiemelkedően sokat adott az építés tudományának az épületfizikai folyamatok elemzésével, kutatásával, eredményei publikálásával, terjesztésével. Ezen felül társaival munkálta ki az épületdiagnosztika, mint komplex vizsgálati eljárás elvi alapjait. Aki szemében ez nem elégséges a hiteles megszólaláshoz, bizonyára nem az építészet, hanem más szakterület tudományaiban mélyedt el ez ideig. Milyen egyszerű is lenne ez így: csak hogy, amikor Tanár úr előadásával a passzívház építésének rejtelmeibe vállalta bevezetni a hallgatóságot, az előadásában nem csak követendő szempontokat, ajánlott eljárásokat, hanem a személyes véleményét is ismertette -amiről tudjuk, hogy nem egyértelműen pozitív!-. Mindennek tetejébe ezekkel ironizált is, mint amikor egy hiú előadó a sikert hajszolja, tán magát az előadást is veszni hagyná pusztán egy jó poénért!

„Ki akarna vastüdőben élni…” – no de kérem, ilyet mondani egy passzívházról! Passzívház építőknek! Ki hallott már ilyet?!

Régi időket kell idéznem, ha érthető akarok lenni. Építési ügyekben jártas mérnökök idősebbjei mára úgy 40-60 év gyakorlattal, tapasztalattal rendelkezhetnek. Ez azt is jelenti, hogy fiatalabban a 40-60 évvel korábbi tudással, anyagokkal, technikával, igényekkel és szempontok szerint végezték munkájukat. Nem részletezem, mára mindenki érzi a saját bőrén, hogy repül az idő, hogy változik minden körülöttünk!

Csak néhány saját példámon hadd szemléltessem:

-egy villamos kapcsolószekrény a hetvenes évek elején, mellyel négy kisebb kazán ki-be kapcsolását, sorrendiségét, tüzelőanyag-ellátását, no meg néhány biztonsági-védelmi feladatot kellett ellátnom, alig sikeredett nagyobbra, mint négy, egymásmellé állított felnőtt ember –pedig még mikrorelét is alkalmaztam -. Ma ugyanezt a mobiltelefonom a mellényzsebemből, balkézről –egyéb feladatai zavartalan bonyolítása mellett- elintézi!

-már akkor is volt „globalizáció”: óránkénti néhány tonna gőz termelésére tervezett kazánjaink elavultak, szakértők megállapították, hogy anyagfelhasználásuk a szükséges 10-szerese, ugrott a gyártási engedély! Nem volt idő újat tervezni, hát licencet vásároltunk Svájcból, egy ott még futó terméket, mire felkészültünk a gyártására, már arra sem kaptunk gyártási engedélyt, pedig az csak 3-szor volt anyagban túlméretezve.

Írhatnék fűtési-, szellőzési-, stb. rendszerek méretezéséről, távfűtési hálózatokról, más szakmák képviselői is találnak sok hasonlót az életükben:

HOGY MI MÉRNÖKÖK MENNYI ANYAGOT, ENERGIÁT, ÉLŐMUNKÁT ELPAZAROLTUNK!

Szégyellhetnénk magunkat! Főképp, ha mindezt egyedül mi követtük volna el, de csak ennyit tett lehetővé a tudásunk, a rendelkezésre bocsátott technika, anyag-, és eszközválaszték, no meg a korra jellemző, mérhetetlen üzembiztonságra való törekvés!

Okkal- ok nélkül, de bennünk öreg mérnökökben, mindannyiunkban dolgozik több-kevesebb szégyenérzet, vagy inkább nevezzük feszültségnek, hiányérzetnek:

 a mai tudásunkkal és eszközeinkkel mennyi mindent tudtunk volna jobban csinálni AKKOR!

Jó nagy kerülő után visszatérve dr Tóth Elek tanár úrhoz és a kapát-kaszát mozgalomhoz.  A passzívház építés hívei beláthatnák, mennyi mindennel bővíti tudásanyagukat az a muníció, amit éppen Tanár úr és még sokan, a passzívház ügyben nem elkötelezett kollégák gyűjtögettek össze!                                                     

Ideje belátni azt is, nem a passzívház az egyetlen üdvözítő megoldás! Csak, hát ehhez elmélyült tudás, alapos gyakorlat szükséges, nem lehet házat építeni silabuszokból, szabályzatokból: minden épület egyedi és megismételhetetlen, mindnek egyénisége, lelke van. Azt teremteni kell, tisztelni, és alkalmazkodni hozzá!

Megjegyzés: ugyan ezen építészblogon rendre találunk terveket, amit az olvasók szorgalmasan kritizálnak. Egyöntetű vélemény, hogy az eddigi, nyolcvanat meghaladó munkából mindössze 4-5 tervet talált igazán jónak a közönség!?

Kísért egy régi Hofi-poén, valahogy így szólt:

Négerkérdés amerikában? Majd mi megoldjuk!

Cigánykérdés itthon? Az nincs!

Egyre gyakrabban jön elő a "majd mi megoldjuk" a hatalmasra duzzadt államadósság ügyében is. Hozzáértők rágódnak, vitatkoznak rajta, semmi gondom vele, ezért taníttattuk őket! Hanem, amikor megszólal az utca embere, aki lehet, hogy kiválóan kever rántást, vezeti a villamost, épít házat, alkot gyógyszert, hát az abszurd. Persze, erre is van magyarázat, ha a nagyokosok nem jutnak dűlőre, másnak kell átvenni a gyeplőt: ezt már próbáltuk néhányszor, ezért tartunk ott, ahol!

Amiért most meg kellett szólalnom, kedvenc építész blogomban, Koós Miklósnál is feltűnt egy fantaszta, aki szerint a megoldás: kiiratkozni a világból. Tartozunk? Semmi gond, elcsaljuk, letagadjuk! Egyszer csak elfelejtik! Nem virtus az, ha az ember elkéri a szomszédtól a sodrófát, vagy egy mérő lisztet, idővel vissza is adja. Hogy itt többről van szó? Attól még mi kértük, fogadtuk, és használtuk el! Amikor nyakunkon a szükség, nehéz ellenállni a kísértésnek, a hitelnek, de az semmiképp nem a hitelező bűne, hogy elfogadtuk, sőt el is költöttük, de rosszul! Hiába szerettük volna, nekünk nem fialt az a pénz annyit, hogy gond nélkül, kamatostól visszafizetve, még maradjon is! Most megint hitelre várunk, mindegy, mibe kerül, csak gyorsan adják, mert már költenénk!

Közgazdász-politikus zseni  fagylaltos-vagyonőr-jogász-orvos barátaim, most kell szólni az IMF-nek, úgy adjátok, hogy ezt soha többet nem látjátok viszont!

Biztosan nagyon csipkedik majd magukat, hogy mielőbb adhassák azt a hitelt!

...mármint az üzlet! Csak azt tudnám, kinek, hol, mikor?

Persze, ez erős túlzás, idén január elsejével néhány ingatlanügylet KÖTELEZŐ kelléke lett az Energiatanúsítvány, Zöldkártya, Energiepass, vagy hívjátok, ahogy tetszik! Valami ezért mozdult meg.

Megmozdultak különféle gazdasági vállalkozások, van, amelyik ingatlanközvetítőkhöz, van pénzintézethez köthető közülük, mindenképpen olyanok, akik már üzleten belül vannak, nem lehet őket megkerülni, de van, amelyik a saját tehetségében bízva indul vadászni. Mindenkinek jól jöhet egy újabb, még ha nem is oly nagy falat ebben az ínséges időben! Mozgásuk értelme pedig az lenne, hogy érdekkörükbe gyűjtsenek tanúsítványképes szakértőket, akiket majd az általuk becserkészett munkákkal ellátnak. Természetesen, nem alkalmazotti státust ajánlanak a reménybeli partnereknek, hanem alkalomszerű munkavégzést, megbízási szerződéssel. A kiválasztás alapja gondolom, hasonló lesz, mint a tojótyúkoknál, és nem a munka szakszerűsége, korrektsége!

Ha meg is indul a dömping az ingatlanforgalomhoz köthető tanúsítások készíttetésében, az ajánlati árakat a versenyzők között a szabad verseny alakítja, akár egy független szakértő, akár egy ilyen közvetítő társaság adja azt az ajánlatot.

Itt jön a fából vaskarika effektus: egyelőre a közvetítők úgy gondolják, a vállalási díj 30-60 %-a marad náluk tevékenységükért, a szakértő pedig a megmaradó 70 -40 %-ból fizeti a költségeit, az adót, ÁFA-t. Ha rossz csillagzat alatt született (pl. EVA-s adózó), a versenyképes (tehát mélyen leszorított) vállalási ár 13 %-a, de ha szerencsés (pl. költségszámlákat érvényesíthet), akkor akár 1/3-a is megmaradhat a teljes munka és felelősség mellé!!!

A közvetítő még a látszatra sem ad, hogy az -egyébként általa is bekért tanúsítványt és számításokat, mint saját szervezésében készülteket, beküldje a VÁTI-nak, hogy pénzéért ezt a morzsányi munkát átvállalja a szakértőtől. Szerződéseket, Kódexeket alkot, hogy határidőkkel, kötbérekkel rabszolgáit a legszűkebb keretek között tarthassa! Arra már nem gondol, hogy a megbízónak is vannak kötelezettségei: a lehető legteljesebb adatszolgáltatás, hogy a szakértő korrekt munkát végezhessen! Ennek kisajtolása, vagy az adatok beszerzése is a szakértőre marad!

Ha a munka-, és terhei, eredményei megosztásában nem sikerül tisztességesen megállapodni, legfeljebb olyanok végeznek majd munkát ebben a felállásban, akik önálló szakértői munkára képtelenek, tehát jobb lenne, ha a tanúsítástól eleve távol maradnának.

De van még rosszabb kifutás is: ha ezek a vállalkozások "beépültségük" eredményeképpen a teljes piacra rátenyerelnek, akkor, aki dolgozni akar, csak ilyen feltételekkel teheti!

Az lenne az igazi gyalázat!

Ha addig nem találkoznánk, Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Újévet kívánok!

Az épületenergetikáról. 3.

Mese, ami vagy másfél éve kezdődött ezeken a lapokon, majd hirtelen félbeszakadt. Féltem, nem lesz folytatása, amikor egyszer csak, pár napja meghívót kaptam házavatásra. Ismerősöm győzködött, hogy bár úgy tűnik, megfeledkezett rólam, meg a tanácsaimról is, de most kész a ház (legalább az egyik), ünnepeljünk, felejtsünk együtt!

Nem lett volna értelme a sértődőst játszanom, meg érdekelt is a végeredmény, hát egy esős alkonyi délutánon meg is érkeztem –gondoltam, ha nem is tudok fotózni, csak lesz valami rajz-.

Rossz néven vette a Gazda, de az első pohár előtt meg akartam nézni, mi lett a korábbi elképzelésekből. Még teljesen nyirkos, új szaga volt a háznak (a szülőknek szánt új ház!), de már belakták. A padlóburkolat mindenhol járólap, és ahogy mondták, a tervező lebeszélte őket a sugárzó fal- és mennyezetfűtésről: „az annyira macerás”, padlófűtést választottak. Érződött az enyhe temperálás, télen azért majd hiányozhat itt-ott valami kiegészítő radiátoros fűtés! Rákérdeztem a padló rétegrendre, jónak tűnt a vasalt betonlemezre fektetett 10 cm lépésálló sztirolhab hőszigetelésével, hő elosztó acélhálójával, szakszerűen rakott és fúgázott burkolólapjaival. Ha már belekezdtem, megnéztem a lábazatot: úgy mondta a Gazda, 1 m-re mentek le, és 10 cm. vtg, a homlokzat alá simul 4-5 cm. mélyen, és mintha geotextil feketéllett volna a résben. Mondták, a kefnikre valami pogácsamintás lemezt is tettek, szemre gondos, megbízható megoldásnak tűnt.         

A 38-as csiszolt, hőszigetelő habarcsba fektetett NF blokkokból rakott homlokzatok szigetelése korrektül ragasztott-dűbelezett táblás kőzetgyapot szigetelés volt. A koszorúk, áthidalók extra polisztirol hővédelmet kaptak, próbáltam fogást keresni, de a vékonyvakolatokkal sem volt hiba. Tetszettek az új nyílászárók, német anyagból egy helyi mester csinálta méretre – kiváló! Meglepetésemre és örömömre, a – nem járható- padlás hőszigetelése egy az egyben az általam javasolt anyaggal (pelyhesített cellulóz) és technikával (befújás) készült, 20 cm. vtg.-ban.

A régi és új épület közé ékelődő, háromállásos garázs végéből lerekesztett térben már állott a teljes gépészet: pellet-kazán tartállyal-adagolóval, kondenzációs gázkazán, szivattyúk, osztók, tartályok, elsőre nem is igazodtam ki rajtuk. Félek, a gépész tervező kicsit túlbonyolította! Ami a lényeg: egyelőre a kondenzációs gázkazánt, a HMV-tartályt és a napkollektorokat (az összes 24 m2-t!) üzemelték be, ennek köszönhetően a melegvíz-oldalon ebben a hideg, esős időben is bíztató az eredmény: a délelőtti 2 óra napsütésből 40 C-fokos víz volt!

Rákérdeztem a pályázatra: az új házét befogadták, szerződés, pénz az nincs, a felújítást meg visszaküldték hiánypótlásra. Nem volt energiájuk az építkezés mellett azzal is törődniük: a fiú időközben külföldön próbál szerencsét, ki tudja, hogy lesz tovább? Még az is lehet, hogy felújítás után el kell adniuk!

Gratuláltam a sikeres és gyors építkezéshez, és megígértem, ha sikeres a pályázat, szívesen elkészítem a tanúsítványt. Kezdem elhinni, hogy jó vége is lehet egy mesének!

...hogy már megint pályázhatunk!

Úgy élvezzük, már csak a játék öröméért is, -mi másért lehetne-!

Az előző családi házas energetikai pályázatról nem nagyon írtam, jobb ez így...

A mostaniról is csak azért írok, hogy ne feküdje meg a gyomrom! Régóta hírlett már, hogy készülnek kiírni egy napkollektoros pályázatot, de hogy valójában mit is, az nem volt világos. Mint ahogy nem világos most sem! Csak az a baj, hogy ma október 22-e van, a benyújtás pedig 25-én kezdődik -és a korábbi tapasztalatok alapján záródik is!.

A pályázati felhívás október 12-én, illetve 13-án jelent meg (nem az én slendriánságom, hogy nem adom meg pontosan a megjelenés napját!). A felhíváson kívül szükséges segédletek, adatlapok, kitöltési útmutató megjelenésére azóta is várunk! Meddig? Remélem, legkésőbb a zárás után megismerhetjük.

A bizonytalan helyzet ellenére megjelentek a "pályázatírók", akik jó pénzért túlteszik magukat azon, hogy indul az "út az ismeretlenbe", nem tudják, hová is kell megérkezni, de vállalják az akció sikerét!

Csak óvatosan!

Mizujs ?

Régen jártam erre!

Tudjátok, a nyarat a Bahamákon töltöttem, vittem magamnak négy hoszteszt is, hogy ne unatkozzak. Oda-visszaútnál, meg a helyi kirándulásoknál jól jött, hogy van egy kis sugárhajtású repülőm is. Mindezt természetesen a 11.000.- Ft/db energiatanúsításokból! Csak az zavar, hogy egyre több az irigyem!

Ébresztő!

Nem csak nekem, de minden érdekeltnek!

Sokat írtunk itt is, ott is az épületek energiagazdálkodásának jelentőségéről, de úgy látszik, nem eleget! Az apropót az adja, hogy 2012. január 1-től kötelező az energiatanúsítvány elkészíttetése ingatlan adás-vételnél, és egy évet meghaladó tartós bérletnél. (Új építésű ingatlan használatbavételekor már évek óta kötelező –lenne-, ha a jogszabályok alkotói ismernék a jogszabályokat, és nem tennének egymásnak keresztbe!) Úgy látszik, kellő sajtója van ennek a hatályba lépő kötelezésnek, mert egyre több a tiltakozó, az intézkedés hasznosságában kételkedő!

Be kell vallanom, én is a kételkedők közé tartozom, csak hogy az én kételyeim másban testesülnek meg: tudok-e valamit tenni azért, hogy hasznosuljon a munkám ilyen környezetben, tudok-e valamit tenni azért, hogy a Megbízó megértse, miben lehetek a hasznára?

-          Ennyire nyomott ingatlanpiacon a vevők, bérlők még mindig azzal foglalkoznak, hogyan tudják még lejjebb szorítani az árakat 5, 10, 100 ezer forinttal, és nem azzal, hogy valójában mire is alkudnak?! Nem akarnak élni az újonnan vásárolt lakásban, házban? Nem nekik kell majd havonta kifizetniük annak rezsijét? Nem érdekli őket, hogy „mit fogyaszt a házam százon”? Egyetlen magyarázat jut eszembe: fogalmuk sincs róla, miről is van szó! Különben már most, amikor még nem kötelező, megkövetelnék a tanúsítványt. Hiszen jó tárgyalási pozícióban vannak, megtehetnék! Félek, ezen a tájékozatlanságon, érdektelenségen nem segít sem ez a poszt, sem a sok-sok tájékoztató!

-          A tanúsítás során – a hiedelmekkel ellentétben- a tanúsítót nem csak az foglalkoztatja, hogy minél kevesebb munkával bizonyítványt adhasson a lakásról, házról, hanem megpróbálja hasznos tanácsokkal, megvalósítható ötletekkel ellátni a tulajdonost, mind az aktuális, mind a később tervezendőkben, tájékoztatni arról, hogy milyen eszközökkel milyen eredményt érhet el. (Ezek között olyan is lehet, ami egyetlen fillérbe nem kerül, csak oda kellene figyelni!) Mennyit ér egy ilyen jó tanács? Amennyit megfogadnak belőle!

-          Valamikor, réges-rég egyszerűbb volt az építés: ha valakinek volt házhelye, ásott egy gödröt, kitermelt elegendő agyagos földet, szalmát, lótrágyát kevert hozzá, vizet hordott rá, addig taposta, amíg megfelelően formázhatóvá vált. Volt, ahol magát a masszát verték fel falnak, volt, ahol téglát vetettek belőle. Valami ajtó-ablakféle csak került valahonnan, gerendát, födémdeszkát is hasított, tetőnek megtette a szalma. Értett is hozzá majd mindenki, aki legalább egy házat felhúzott. Ha meg nem, akkor rádőlt…  Ezzel a tudással és szemlélettel akarnak ma is sokan építeni, vagy megrendelőként építészek munkáját elbírálni, hiszen a házépítéshez mindenki ért! Ami napjainkra anyag- és technológia kínálatában elérhetővé vált, olyan sokrétű, hogy egyetlen fejben nem fér el, csapat kell hozzá. Szakértőként egyre pontosabban tudom, hogy mit nem tudok! Szemben a „házilagos” építőkkel, én viszont tudom, hogy hol nézzek utána, kitől kérjek segítséget. Amitől rettegek: mi lesz azokkal, akik nem tudják, hogy mit nem tudnak?! Legfeljebb rájuk szakad?

-          Megértem azokat a tulajdonosokat, akik ügyelnek arra, hogy pénzüket „hatékonyan” hasznosítsák. Azért persze mindennek megvan a maga ésszerű határa:

A Tanúsítvány egy igazolás az ingatlan pillanatnyi állapotáról. Helytállósága első sorban a szakértő igényességén múlik, de –amire a tulajdonosok nem szeretnek gondolni- függ a megbízói adatszolgáltatás minőségétől, pontosságától! Nem egyszer kaptam olyan tervrajzokat, ami egy korábbi állapotot rögzített. Egy-két változást átjavítani nem gond, hiszen a szakértő ellenőrzi a rendelkezésre bocsátott anyagot, de egy komplett felmérési terv –bármennyire is elvárná a megbízó-, már nem fér bele a díjba, meg nem is az én kompetenciám. A szakértői anyagban az épület energiafogyasztását csökkentő különféle javaslatok is szerepelnek. Ezek vonatkozhatnak akár homlokzatszigetelésre, nyílászárók cseréjére, gépészeti átalakításokra, megújuló energiák használatára. Nagyon gyakori az a megbízói felfogás, hogy mindezek műszaki tervei is benne foglaltatnak a tanúsítványban, vagy ha nem, legalább, vázlatokat, csomópontokat határozzon meg a szakértő, aztán majd valahogy csak elkészül… hiszen a házépítéshez mindenki ért! Minek ide tervező, szaktervező?

Ez már csak két részlet Mária utolsó leveleiből:

"Amennyiben szerdán nem harapják át a torkom, megírom a szavazás eredményét.
Nagyon köszönöm a türelmét. Az Önnel való "beszélgetés" sokat segít nekem."

"A közgyűlésen szóban, röviden elmondtam amit a feljegyzésben írtam, majd tettem egy olyan javaslatot, hogy egy év múlva /2012. február/ az évzáró közgyűlésen ismét tűzzük a témát napirendre.
A közgyűlésen jelenlévők - velem együtt hét tulajdonos - egyhangúlag elfogadta, egyetértettek az általam leírtakkal, elmondottakkal. Bízom benne, hogy jó döntést hoztunk."
 

Mária sikere jót tett a lelkemnek!

Az előzménye pedig, hogy a levelezésünkben tárgyalt tanúsítási kérdésben tanácsot adtam, amit Mária precízen összefoglalva, feljegyzás formájában előre átadott a tulajdonostársaknak.

Elhiszi végre a kedves olvasó, hogy egy tanúsító nem arra hajt, hogy minden körülmányek között a saját zsebét tömje, megbízóját pedig a minél költségesebb beavatkozásokba hajszolja?!